Pár hete ígértem egy listát olyan dolgokról, amiket itt nem tudtunk megszokni vagy esetleg nem is nagyon szeretünk. Igyekszem indokolni is a dolgokat, illetve néhol talán meggyőzni saját magamat, hogy mégsem a rendszerben lehet a hiba, hanem bennem :)
Sebességkorlátozás
Azt hiszem ez az egyik legnagyobb szívfájdalmam Svédországban. Az autópályákon elméletileg 120 km/h a maximális, megengedett sebesség, de ezt sok helyen lehúzzák 110 km/h-ra. Ez egy rendes autóval gyakorlatilag csiga lassúságú tempónak felel meg.
Bevallom, hogy Magyarországon számomra a kényelmes utazótempó 150-160 km/h volt az autópályákon. Ez Svédországban sajnos nem megy, mert itt beleszaladni egy bírságba nem éppen filléres szórakozás.
A korlátozások másik fajtája az országúti 70 (90 helyett). Ez jellemzően erdős szakaszokon, ahol elég sűrű a vadállatok okozta baleset, így tehát akár meg is lehet érteni. 80-nál itt sem tudok lassabban menni :)
Túlzott "politikai korrektség"
Ez egy olyan témakör, ami ránk semmilyen hatással sincsen, mégis nevetségesnek tartom. Nem arról van szó, hogy bárkinek is hátrányt kellene okozni a bőrszíne miatt, de amikor egy rendőrségi felhívás kapcsán nem mondják (nem mondhatják) ki, hogy az elkövető néger, az egy vicc. Ez mégiscsak egy egyértelmű azonosító elem egy személyleíráskor, nem?
De volt még egy hasonló eset, amikor felháborodtak az emberek, hogy négereket igazoltattak szisztematikusan. Azt mondták, ez diszkrimináció... azt valamiért nem sikerült megérteni, hogy illegálisan itt tartózkodó, menekülteket kerestek. Namármost, vajon hány szőke - kék szemű menekült lehet az országban?
Úgy gondolom, hogy a néger az néger, az arab az arab, a cigány az cigány, a fehér pedig fehér. Ahogyan a nő is nő és a férfi is férfi.
Az? Igen az! Probléma, hogy az? Nem!
A gyerekek túlzott szabadsága
Itt egy gyerek bármit megtehet, nem illik rászólni. Ettől a fiatalok igazi kis gangster-ré tudnak válni, ami szerintem nem jó dolog. Érdekes módon viszont felnőttkorukra valahogy kinövik ezt (a legtöbben, idióta felnőtt mindenhol van, itt is).
Állítólag meg sem szabad büntetni egy gyereket, mert "jajj, milyen lelki törést szenved". Azt gondolom, hogy ha nem is verni (mert verni senkit sem kell), de nevelni és bizonyos hülyeségeket szankcionálni kell.
Drága szolgáltatások
Ez igazából inkább nevezhető önzésnek a részemről. Itt könnyű jól keresni és könnyű elkölteni azt a jó keresetet. Nemrég volt egy kollégám olajat cseréltetni az Audiján. Kis, diesel A4-es Audi. Márkaszerviz és az ilyenkor kötelező dolgok cseréje. 6,500 korona (221,000 Ft). Mikor meghallottam, majdnem kihullott a hajam :)
Ugyanakkor el kell ismerni azt is, hogy nem csak én szeretnék jól keresni, hanem a szerviz is. Így már érthető a magas ár, még ha nem is okoz túl nagy örömet a kifizetése.
Fűtés
A központi fűtések hagynak némi kívánnivalót maguk után. Van egy hőmérséklet-tartomány, nagyjából -10 és +5 fok között, amikor nem túl hatékony a fűtés. Ennek oka, hogy valószínű két lépcsős a rendszer és a rásegítő csak -10 fok körül kapcsol be.
Ennek eredménye, hogy a lakásban hidegebb van -5 fokban, mint -15-ben.
Ilyenkor kis, elektromos radiátorral is fűtünk, ami kb. 100 koronával emeli a villanyszámlát a téli időszakban. Túlélhető, nem is nagy dolog, de akkor is kellemetlen. Lenne inkább drágább az albérlet egy picit és lenne kellemes idő a lakásban.
Orrszívás
Ezt Nóri íratta fel a listára, mert engem nem különösebben érdekel. Nóri ettől rosszul van, szerinte undorító hallgatni, ahogy szívja az orrát valaki.
Iskolaszüneti leállás
Biztosan a családosok kedvéért alakult így a dolog, de nem családosként nem igazán érzem át a szépségét annak, amikor valamilyen szolgáltatás szünetel, mert éppen tavaszi szünet van az oskolában.
Telefonálás
Már Magyarországon sem szerettem telefonon ügyeket intézni. Itt viszont a legtöbb dologgal vagy telefonálni kell vagy valamiért mérhetetlen ingere van a support-osoknak, hogy telefonon vegyék fel velem a kapcsolatot az e-mail helyett. Pedig mindenhol jelzem (ahol lehet), hogy írjanak mailt, de nem... muszáj telefonálniuk.
Az általános telefonálási utálatomra még rátesz egy lapáttal a borzalmas érthetőségük (polgári nevén nyelvi hiányosságaimnak :) ), illetve a telefonom hangszórójának öregedése (nagyon halk).
Möte möte hátán
Szerencsére már csökkentettük a céges möték (meetingek) számát, de még így is heti 6-on veszek részt. Korábban 7 volt, alkalmanként 8 is akár.
Nem hosszúak, de... mégis mi a fenének? Mi az, amit nem lehet megvitatni e-mailben, illetve csak annak a 2-3 embernek, akit érint? Ráadásul a szerdai "nagy-mötét" rotációs rendszerben mindig más tartja, így kéthavonta enyém a megtiszteltetés, hogy möte-vezető lehetek. Nagy élmény ez olyasvalakinek, aki ha tehetné egy hűs pincében dolgozna, legalább 200 méterre a legközelebbi embertől :)
Kb. 1 hét alatt ennyi jutott az eszembe... majd még gondolkozni fogok és adott esetben ezt a listát bővítem vagy ha összejön még pár, akkor írok egy kiegészítést...