Az első itthon töltött nap (délután) nagyon jó volt, csak kicsit furcsa. Az első éjjel remekül aludtam, bár hajnalban hallottam a fűtéscsövekben áramló vizet, amitő megijedtem. Nem tudom miért, korábban sosem történt ilyen, csak most... érdekes volt, de utánaolvastam és kiderült, ez normális ilyenkor.
A reggel viszont rettenetes volt! :(
Nem tudom miért, de ki voltam borulva... csak arra tudtam gondolni, hogy hiányzott a kórház nyújtotta biztonságérzet. Logikusnak tűnt, hiszen 20 napig éltem "steril" körülmények között, most pedig hirtelen visszazökkentem a valóságba és szembesültem azzal, hogy bár a kórházban nem, itthon már nagyon hiányzik a másik kezem (öltözés; ennivaló készítés - ebben Nóri segít, de nem szeretek a nyakán élni; stb).
Különösebb fájdalmaim nem voltak, néha éreztem, hogy sajog vagy lüktet az egész kezem, de a fájdalomcsillapítók gyorsan megoldották a dolgot.
Kaptam "edzéstervet" is itthonra, napi 8-10 alkalommal kellett tornáztatni a kezem. Sükség is van rá, mert különben még jobban beállnak az izületeim - reggel, ébredés után érzem is, hogy a mutatóujjam az első pár mozdítás alatt "feltöri" az éjszakai bekeményedést. Nem kellemes érzés, de volt már rosszabb is :)
Hétfőn - 2012.02.13. - kellett visszamennem a kórházba kötözésre, illetve az iPhone töltöjéért, mert azt ügyesen és okosan ott felejtettem.
Még pénteken - 2012.02.10. - írtam Lindának, hogy ez történt, tud-e segíteni... vissza is írt, hogy már meg is szervezte a dolgot, ne aggódjak. Korrekt!
A hétvége nyugodtan, a régi-új környezet megszokásával telt.
Hétfőn reggel Gyula elvitt Stockholmba.
Kicsit elhúzódott a kötözés, gyógytorna és minden egyéb, így 8-tól kb. délután 2-ig ott voltunk.
Csináltak röntgent is 200 Kr-ért, illetve a vizitdíj 350 Kr volt. Soknak tűnik, de az itteni fizetésekhez képest nem az, másrészt ezért az ellátásért nem sajnálom ezt a pénzt...
Harmadrészt van felső limit, szakrendelés esetén (ahová én is járok) 900 Kr, háziorvos esetén talán 2.000 Kr. Utána adnak Frikort-ot, amivel egy évig ingyenes az adott részleg látogatása.
Esetemben már összejött már a Frikort a kézsebészetre (Handkirurgi) és a bentfekvésre (Vård). Így gyakorlatilag már nem kell fizetnem semmiért sem... milyen jó is nekem, nem? :)
A következő időpontot péntekre - 2012.02.17. - adták; illetve megkaptam a telefon töltőjét is...
Kedden voltam bent a cégnél. Itt ért az első igazán megdöbbentő dolog: mindenki jött és kérdezett; örült, hogy újra ott vagyok; hihetetlen szeretettel fogadtak! Olyanok is odajöttek, akikkel nem is egy műszakban dolgozom, tehát nem sok kapcsolatom van.
Megmutogattam a kezem, sajnálták a kisujjamat, mindenki azzal kezdte, hogy fáj-e és hogy mikor jövök vissza dolgozni.
Az irodában kezdtem, Rickarddal találkoztam először. Beszélgettünk kicsit, aztán előkerültek az irodában dolgozók is szép lassan. Mindenki odajött és érdeklődött, megnézte a kezem és mondott pár bíztató szót.
Az a srác, aki a balesetkor is ott volt - aki szóval tartott - meg is jegyezte, hogy mennyivel jobb színem van, mint mikor utoljára látott. :)
Fél óra után mentem be Rolf-hoz, hogy aláírjam a papirokat s Försäkringskassan-nak és az Afa-nak. Az Afa a cég biztosítója, ők fizetnek mindent, amit a Försäkringskassan nem.
Aláírás után megmutatta a rendőrségi jegyzőkönyvet a balesetről, illetve a biztonságtechnikai szakértők véleményét és a támasztott követelményeket. Szép lista, nem csak magamnak csináltam problémát, bár kétségtelen, hogy a legnagyobb árat én fizettem a butaságommal... :( Most már ez van, innen csak előre vezet az út.
Miután végeztünk, a műhely felé vettem az irányt, hogy beköszönjek a munkatársaknak, pontosabban - mint ahogyan azt nyáron a munkatársak mondták - a bővebb értelemben vett családomnak.
Kifele menet ismét összefutottam Rickard-el, viccesen megkérdezte, hogy nem szeretnék-e a hétvégén dolgozók főnöke lenni :)
Éppen a legjobbkor érkeztem, műszakváltás volt. Ilyenkor mindenki beszélget, nem zavarok senkit (mint később kiderült, máskor sem :) ).
Beszélgettem Jarkko-val, aki nagyon megörült nekem, rögtön kérdezte is, hogy szombaton jövök-e dolgozni :) Elmesélte, hogy neki is volt munkahelyi sérülére, felborult a targoncával vagy valami hasonló dolgot követett el, amitől kilógott az egyik alkarcsontja a kezéből... :( Kapott vasakat bele, most már semmi baja.
Beszélgettem Lajossal, aki most a Prisma-n dolgozik helyettem.
Érdekes, mert semmilyen rossz érzésem nem volt a gép mellett. Sem szorongás, semmi félelem, semmi aggodalom. Arra viszont nem emlékeztem, hogy melyik szerszám volt, ami összerörte a kezem. Azt mondták, a 2-es, ami majdnem legbelül van, nem csoda, hogy nem tudtam leállítani a gépet - ha máshol van, akkor is leblokkoltam volna és különben is, a "Mi lett volna, ha..." kezdetű mondatoknak semmi értelmük sincsen.
Mikor éppen Tim-mel beszélgettem odajött Tina és megölelt. Megkérdezte hogy vagyok, nagyon örült, hogy újra lát.
Természetesen mindenki felajánlotta, hogy ha szükségem van segítségre, akkor szóljak és segítenek.
Néhány óra után "engedtek" csak haza...
Csütörtökön ismét bent jártam, egyeztetni kellett a dolgokat, illetve korábban Nicklas szóvá tette Gyulának, hogy kedden nem mentem oda hozzá (ennek az volt az oka, hogy az épület másik végéből indult a körút és mire odaértem, már hazament).
Nicklasnál kezdtem, majd egy órát beszélgettünk. Elmesélte, hogy 16 éve Ő is 3 hetet volt kórházban, autóbalesetben a bal oldala mindenhol megsérült. Neki sem működik rendesen a bal könyöke... nekem sem, de már javulgat.
Kérdezte, hogy szoktam-e filmeket nézni, mert ha igen, akkor hoz nekem DVDket, hogy ne unatkozzak itthon. Hihetetlen...
Beköszöntem Rickard-nek is, mosolygósan fogadott. Mondta, hogy ha szeretnék korábban visszajönni dolgozni, akkor az irodában keresnek valamit nekem. Ez megnyugtató a számomra, nem is kicsit! Mondtam már, hogy imádom a svédeket? :)
Ezen kívül ismét meg lettem hívva a március 1-3 között rendezett német kirándulásra (eredetileg mentem volna, de közbejött a baleset... a jegyemet azért megvette a főnök, hátha mégis). Most ott tartunk, hogy gondolkozom a dolgon, ha ennyire hívnak, akkor el kellene menni. Szakmai kiállításra mennénk + valószínű rettenetesen-nagyon lerészegedni... a kiállítás érdekel, inni pedig nem ihatok a morfinra, tehát... majd meglátjuk.
Pénteken - 2012.02.17. - újabb kötözésen voltam...
Vonattal mentem fel Stockholmba, mert mindenki másnak dolga volt. Nem baj, kipróbáltam a svéd vasútat is - www.sj.se
A vonatig Gyula elvitt, ott megvettem a jegyet - 156 Kr, kb. 5.000 Ft. Onnan kb. 1 óra alatt ott voltam Stockholm Central-on, ahol átszálltam a 14-es vágányról induló SL névre hallgató kvázi hévre 44 Kr-ért és mentem vele egy megállót. Onnan kb. 5-10 perc séta a kórház...
Érdemes megjegyezni, hogy a vonaton a kalauz minden megálló - összesen 3 volt Stockholmig - után végigjárt, így a bliccelés közel kizárt (nem is akartam, de jó tudni, hogy van, ahol nyereséges tud lenni a tömegközlekedés). Az SL (hév) ennél még komolyabb, kapuk vannak és mindkét oldalon 1-1 bódé, ahol jegyet lehet venni, illetve a kapukon csippantani a - talán - bérlettel. Nem próbáltam, hasonló lehet, mint Angliában.
Szerintem okos megoldás...
Kaptam új szerkezetet a kezemre. Ez már sokkal kisebb, könnyebb vele öltözködni is, le is vehetem nap közben, mikor tornázni kell. Haladunk, haladunk, ráadásul jó irányba.
Így néz ki a nappali váz (day splint):
Két szerepe van:
- a nagyobbik rész, ami az alkaromnál van "feszíti" a csuklómat felfelé. Erre azért van szükség, hogy ne lefelé álljon a kézfejem, nem lenne sem szép, sem túl jól használható. A felépülés végén részben ennek köszönhetem majd, hogy mozog a csulkóm;
- van egy kisebbik rész a kézfejem és az ujjaim találkozásánál, ami az ujjaimat feszíti lefelé. Ez pedig ahhoz kell, hogy ne nézzen ki a kezem (pontosabban az ujjaim) úgy, mint valami karmok (mint a kutyáknak az ujjai pl.).
Egész kényelmes viselet, most már ki van egészítve egy fekete, gumis "hámmal", ami a hüvelykujjamat húzza a tenyerem felé, hogy az ne oldalra álljon, mert azzal fogni nem lehet.
Ezekből az apró dolgokból is látszik, hogy elég ügyesen elintéztem a kezemet, reményeink szerint csak ideiglenesen.
Az éjjeli "karkötőm" (night splint):
A funkció azonos, csak a módszer más egy kicsit.
A hüvelykujjamat itt nem egy gumis "hám" húzza, hanem egy merev műanyag tolja; illetve az ujjaimat nem egy fix valami tolja, hanem három gumiszalag húzza az ujjak tövénél. Az eredmény ugyan az, mint a nappali "sín" esetén.
Azt mondták, minden szépen alakul, de még mindig nagyon messze van a vége... :( Nem baj, fel a fejjel, van egy kezem, ami még működni is fog!
Az orvos azt mondta, hogy repülhetek is már a kötésemmel... ígéretesen hangzik!
Hazafelé rendeltek nekem taxit, 100 Kr volt...
A következő időpont szerda - 2012.02.22.
Ismét vonattal fel, mert Nóri SFI tesztet írt, Gyula éppen dolgozott és különben sem akkora összeg, időben pedig pont annyi, mint autóval (ha nem gyorsabb).
A vonat pontosan jár, ha késik, akkor kiírják az állomáson, hogy mennyit és ahhoz képest már kb. 1 percen belül jön is. Mindkétszer pontosan ért Stockholmba a vonat... a hév (SL) menetrendjét nem ismerem, de kb. 10 percenként jár és kb. 5 perc alatt ér Stockholm Södra állomásra.
A Nyköpingből való indulás után 1,5 órával már a kórház recepciójánál voltam...
A kötözés is a szokásos módon zajlott:
Bejelentkeztem, kicsit később jött értem a nővérke. Lebontotta a kezemről a kötést, majd mondta, hogy mossam meg a kezem. Micsoda? - kérdeztem... Azt mondta, hogy mossam meg nyugodtan. Szappan, szivacs, folyóvíz... lelkesen, de azért némi ellenérzéssel mostam. Utána a nővér kiszedegette a még bent maradt varratokat (ez néha fájt, néha nem), lehántotta a bőr felső, megkeményedett (elhalt) rétegét, majd hívta az orvost.
Az orvos jött, örült, mondta, hogy szép. Kicsit aggódik a lyuk miatt, mert fertőzésveszélyes, ezért speciális kötést tesznek rá. Ez abból állt, hogy valami ezüst tartalmú dolgot gyömöszöltek a lyukba, majd leragasztották egy fóliával. Utána jött a szokásos fásli.
Végül lehántották a lábamról a kötéseket, most már moshatom a sebeket is, nem gond. Még kicsit vöröses, de szépen halványul. Ha majd napozok a következő pár évben, akkor fokozottan kell ügyelnem az új bőrre, de más dolgom nem lesz vele. Ez jó hír...
Kötözés után mentem Lindához beszélgetni. Általában arról van szó, hogy mesélek a tapasztalataimról, Ő pedig tanácsokat ad. Hasznosnak érzem, de elég kéthetente egy alkalom is, mert jó irányba haladok...
Linda után gyógytorna, ami kb. 30-45 perces. Végigcsináltatják velem a gyakorlatokat, mondanak újabbakat, illetve korrigálják a hibáimat, ha valamit nem teljesen jól csinálok. Most pl. elkezdtük megjavítani a könyökömet, mert kicsit az is be van állva, nem tudom teljesen kinyújtani sajnos :(
Majd idővel...
Gyógytorna után mentem Kerstin-hez, aki kicsit módosított a kék síneken. Vele is szoktam jókat beszélgetni, itt általában 45-60 percet töltök.
Ő is próbál tanácsokat adni, hogy hogyan tornáztassam a kezem, illetva próbáljam meg használni is a hétköznapi tevékenységek alatt.
Mikor végeztem, szereztünk taxit, ami ismét hazahozott 100 Kr-ért.
A taxis egy 40 év körüli nő volt, végig beszélgettünk (angolul). Általában mindenki elámul a kezemen... :) Meg szokták kérdezni, hogy eltörtem-e... majdnem :)
Legközelebb jövőhét szerdán megyek kötözésre. Nóri is jön velem, kicsit bóklászik Stockholmban... jó lesz!
Hazaérés után evés, pihi, ezt a napot a túléltük! Mostanában ez szokott lenni a fő cél: különösebb gond nélkül túllenni egy napon.
Pénteken - 2012.02.25. - megint jártam a cégnél.
Akadt egy kis gondom a Försäkringskassan-nal, állítólag nem vagyok regisztrálva a rendszerben. Ez több szempontból is érdekes:
- 2011 júniusában adtam be a papirokat, lassú ügyintézés mellett is benne kellene lennem a rendszerben (ha nem volt jó a nyomtatvány, akkor szólni szoktak);
- a kórházban egyszer sem mondták, hogy gond lenne velem (ha lett volna, akkor nem hivogatnának vissza kötözésre, utánaérdeklődtem);
- valamikor ősszel egyszer rákérdeztem, azt mondták, hogy minden OK.
Jártam a cégnél ezügyben, szerintük is érdekes a dolog... utána fognak járni és intézkednek, ha szükséges... aggódtam a költségek miatt, azt mondták, hogy a cég biztosítója mindent fizetni fog, ha gond lenne átmenetileg. Így tehát csak egy apró kellemetlenségről lehet szó, nem aggódom nagyon...
Találkoztam a tulajdonossal is - Peter -, aki szintén hívott Németországba... megpróbálok elmenni...
Kicsit kusza most még a helyzet a biztosítókkal, illetve a dolgok menetével kapcsolatban, de idővel majd kitisztul...
Szombaton (ma, azaz a bejegyzés írásának napján) - 2012.02.26. - megmértem a combomon lévő bőrnyúzások méretét is: 4*19; 4*12,5 és 5*5 cm... összesen 151 cm2.
Összehasonlításul: egy ma is használatos Forint bankjegy mérete 15,4*7 cm, azaz a "seb" kb. 1,5 bankjegy méretű (összesen). Derék...
Innentől már az aktualitások következnek... szép napot mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése