De kezdjük az elején: szombaton nem dolgoztam kivételesen (a hónapban talán először). Norcyval sétáltunk egyet, pakolásztam, készültem a magyarországi kiruccanásra.
Alapesetben az ember örülhetne is annak, hogy "haza"látogat és találkozhat a rokonokkal, de most mégsem lehetett felhőtlen az öröm :(
Azzal kezdődött minden, hogy jó szokásomhoz híven nem néztem meg, hogy rendesen indul-e a gép a Skavsta-ról... reptér előtt beugrottunk a Willy:s-be, hogy vigyek meglepi-tortát Gabiéknak - nővéremék - és apósék bevásároljanak a hétvégére. Eddig minden rendben is volt, nem siettünk. Elvileg 21:40-kor kellett volna felszállnunk, de mikor kiértem megláttam az elkerülhetetlent... 23:45-kor fogunk indulni, mert a gép, ami 1 óra múlva menne még Budapesten van... nagy öröm az ilyen, pedig ez nem is volt olyan nagy késés, após késett már 12 órát is, egy korábbi emberszabású munkatársa pedig egyszer 24 órát (nem részletezem, nem kisebbség, pusztán amőba szintű életforma).
Felhívtam sógorékat, hogy picit kések. Ez alapeestben nem lenne nagy dolog, kicsit többet kell ülnöm a reptéren; de jelen esetben nem éjfélre kellett kijönni értem, hanem hajnal kettőre, ami azért nem ugyan az, mitnha délután 2 helyett 4-re érnék Magyarországra...
Hajnal 3 körül már Biatorbágyon is voltunk...
A történtek után semmi esetre sem szerettem volna Veresen aludni, nekem ehhez nincsen gyomrom...
Aznap volt egy kis beszélgetés még, aztán lefeküdtünk, mert másnap korán - mihez képest - kellett kelni, hogy elmenjünk Veresre az öltönyömért.
Keles kora reggel (8 körül, ha jól emlékszem... 4kor feküdtünk le, ahhoz képest értendő a korán). Reggeli - tükörtojás á la Miki -, majd irány Veresegyház.
Vasárnap délelőtt lévén az út zavartalanul telt, jót beszélgettünk Mikivel, Gabi közben takarított Biatorbágyon, mert délután jöttek a szülők egy kis összejövetelre.
Mikor odaértünk, megdöbbenve tapasztaltuk, hogy ki van cserélve a zár a házon. Ez azéert érdekes, mert én annak az ingatlannak 50%-ban tulajdonosa vagyok, a másik 50% lesz a hagyatéki tárgyalás egyik témája, illetve azon az 50%-on van Józsefnek haszonélvezeti joga (nem az egészen, csak a felén).
Még mielőtt elkezdene sokak agya járni, a haszonélvezet NEM erősebb jog, mint a tulajdonjog, mindössze egy nagyon kellemetlen és erős jog, de - ismétlem - NEM erősebb a tulajdonjognál. 2 különleges joga van a haszonélvezőnek:
1) megtorpedózhatja az adásvételt, ha akarja
2) ott lakhat, nem lehet kitenni onnan
Zárat pl. nem cserélhet a tulaj engedélye nélkül, nem nyúlhat a tulaj holmijához sem... ezeket ügyvéd és rendőr is mondta (miután értekezett a felettesével). Tehát közkeletű "a haszonélvezet erősebb a tulajdonjognál" dolog egy butaság! Ezt jobb, ha mindenki megjegyzi a kellemetlenségek elkerülése végett...
Felhívtam Józsefet, mondtam, hogy itt vagyok és valami nem stimmel... mondta, hogy Nővéremék miatt cserélte le, mert elvittek ezt azt a házból.
Az már más kérdés, hogy az én engedélyemmel tették...
Visszatérve Veresre: mondtam neki, hogy kell az öltönyöm, jó lenne ha beengedne... mondta, hogy most indult, 45 perc és itt van.
Vártunk türelemmel...
Meg is érkezett, mint a vadállat. Szinte kézifékkel kanyarodott rá a garázs előtti felhajtóra. Kiugrott - közben Mikivel beszélgettünk békésen -, odarohant, Mikinek köszönt, nekem elfelejtett... kezet azért fogott mindkettőnkkel - döglött hal stílusban, majd berohant a házba (miközben közölte, hogy életvitel szerűen lakik itt - ilyet normális ember nem mond, hacsak nem az ügyvédje tanácsára teszi... de akkor sem normális, csak legalább van oka hülyeségeket beszélni). Mikivel összenéztünk, még befejeztük a félbeszakadt mondatainkat, mikor Tudjukki indulatosan kiröfögött az ajtón:
"No?!"
Megint összenéztünk, jót mosolyogtunk és bementünk...
Felmentem az emeletre, összeszedtem a holmimat és lementem.
Kint közben Tudjukki nekiesett a sógoromnak, hogy miért lesz pap a temetésen, ha Anyu nem is volt vallásos...
1) pap nélkül azért csak nem...
2) vallásos volt, csak nem hangoztatta. Ha nem is gyakorló hívő, de bizonyos mértékig hitt... ennyi pedig bőven elég, úgy gondolom. Én sem vagyok vallásos, egyáltalán nem, de egy másodpercig nem akadtam fent ezen... Bezzeg Voldemort... szerinte minden vallásos ember alacsonyabb rendű, primitív ember...
De hogyan is lehetne még egy olyan tökéletes lény, hibátlan entitás, mint az Arameus?
Máskulünben - ahogy akkor Miki is megjegyezte - ki mondana beszédet? A Kalazanci (ld. google)? Mikor még azonosítani sem volt hajlandó elmenni?
Ha már itt tartunk: ismét szeretném megköszönni Mikinek a fáradozásait, amiért a hátán vitte az egész család ügyét a kezdetektől mostanáig és még kitudja meddig!
Nemmondjukkianevét megköszönni sem volt képes, ahogy tudom...
Miután elváltunk, viszonylagos békében - ezúttal azért elköszönt, visszaindultunk Biatorbágyra.
Az út eseménytelen volt...
Visszaértünk, bementünk :) Részletezzem tovább? :)
Miki még elszaladt Annáért (nagyobbik unokahúgom). Közben a lányok (Gabi és Nóra - kisebbik unokahúgon) szépen kitakarítottak.
Vártuk a vendégeket. Valamikor kora délután meg is érkeztek. Nem sokkal utánuk megjött Miki is Annával.
Beszélgettünk jókat, ettünk, ittunk... vittem Mandeltårtát, az nagyon ízlett mindenkinek...
Többször el kellett mesélnem, hogy milyen kint lenni, milyen ott dolgozni, stb... tértképen megmutogattam, hogy merrefelé lakunk. Anna már jelezte, hogy jönne ki :)
Estefelé vendégsereg (Gabi apukája és a második felesége - akik Ausztriában élnek -, valamint Miki szülei) távozott, mi még beszélgettünk kicsit, aztán lefeküdtünk, mert másnap - hétfőn - volt a temetés...
Hétfő reggel gyors készülődés - mindenki időre elkészült -, idulás korán, hogy 8:30-ra odaérjünk a Fiumei úti temetőbe. Itt ismét találkoztunk Tudjukkivel, nekem megint elfelejtett köszönni (bár lehet beletartozom abba a sziasztokba, amit odaböffentett, de rám azért nem nézett). Úgy érzem nagy a szeretet, persze nekem elfelejtett szólni, hogy haragszik... egyenes, mint egy S betű, nyitott, mint egy D és pont annyit ér, mint egy 0...
Kicsit sétáltunk, fogadtuk a vendégeket. Sokan eljöttek, akiknek szóltunk, ez jólesett... Margitékat hiányoltam, lehet az Arameus elfelejtett szólni a húgának... megtörténhet, bár ez csak halovány feltételezés...
Peti is eljött, nagyon köszönöm! (aki nem tudja kicsoda: óvódás korunk óta ismerjük egymást, elég régi barátság...)
A szertartás szép volt! Nem tudom ilyenkor mik a megfelelő szavak, de azt hiszem Anyunak tetszett volna. Nem volt túl hosszú, minden úgy zajlott, ahogyan szerette volna (korábban már beszélt erről).
A szertartás után meg szerettem volna kérni egy kulcsot a házamhoz, de Tudjukki elhajtott szó nélkül. Korábban pedig azt mondta, hogy ha be szeretnék menni, akkor szóljak és beenged... khm... ez azért nem így működik.
Nem részletezném ennél jobban a temetést, lehet ennyire sem kellett volna. De ez is része volt a napomnak és mint ilyen, ennek is itt a helye.
Temetés után Biatorbágyra mentünk, átöltöztünk, majd elvittük a lányokat Agárdra és a Balatonra ismerősökhoz. Onnan ismét Biatorbágy. Beszélgetés, pihenés - nehéz nap volt -, fekvés és alvás...
Másnap elmentünk Veresre. Az ajtót természetesen nem tudtuk kinyitni. Hívtam rendőrt, hogy ilyenkor mit lehet csinálni. Kijöttek, nagyon szimpatikusak voltak. Először nem tudták pontosan, konzultáltak a felettesükkel majd mondták, hogy mint tulajdonosnak jogom van bemenni - bárhogyan - a saját házamba.
Megkaptuk a jogi felvilágosítást is, hogy minden rendben legyen - ez kb. annyit takar, hogy mi sem zárhatjuk ki a lakásból. Ezért kiírtuk az ajtóra, hogy a szomszédnál - Istvánéknál - van az új kulcs.
Hihetetlen dolgok vannak, nem?
Veresről már egyenesen a reptére mentünk. 19:10kor indult a repülő, 18:30kor értem be a belső részhez... pont így volt jó, ennél korábban nem is kell odaérni - ettől Gyula biztosan hülyét kap :) , még így is várnom kellett majdnem egészig, mire értelme volt felállnom, hogy odaballagjak az 5-ös kapuhoz és felmászhassak a buszra.
Vettem 2 flakon kénes sampont - 2 x 150 ml még Pesten. Meg is találták, bele is kötöttek. Bár a szimpatikus vámos vagy határőr vagy fene tudja ki megkérdezte, hogy ez valami spéci dolog? Mondtam rá nagy büszkén, hogy az bizony, gyógyszertári. Csóválta a fejét, mondta hogy az a baj, hogy 100 ml-t lehet felvinni (egyébként 100 ml nitroglicerin nem robban akkorát, hogy szétvigye a gépet?) Aztán ment 1-2 kört, mindenkit megkérdezett és végül felengedték velem a sampont, még tasakom sem volt :)
Szerintem korrekt, gondolom ők is tudják, hogy egy marhaság ez a szabály, mert ha robbantani akarok, akkor megtalálom a módját, hogy robbanthassak... persze nem akarok, miért is akarnék!
Hazaút eseménytelen volt. Idő előtt leszálltunk. Anyósék ezzel a géppel mentek Magyarországra. 3 hét múlva jön vissza apósom, hozza anyukáját is. Anyós marad Magyarországon.
A repülőn a Pillangó-t olvastam. A film is nagyon jó volt, a könyv is jónak tűnik! Ajánlom mindenkinek :)
++++++++++ ÚJ FEJLEMÉNY ++++++++++
A dolgok jelen állása szerint Voldemort ki akar túrni az örökségből és a Nővéreméket ellenem akarja fordítni...
Családrombolásban nagy gyakorlata van, több éves rutinra tett szert eddig...
A közelgő eseményekre való tekintettel ezentúl óvatosan kell fogalmazzak... remélem ez még éppen belefért :)
Ha nem, majd rámszólnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése