Elég eseménydús hetünk, hétvégénk volt. Azzal kezdődött, hogy múlt kedden, szeptember 6-án, Göteborgban, nagy izgalmak közepedte megszületett legifjabb unokaöcsém, Martin Csaba Alfi (hogy stílusosak legyünk, itt született gyermek nevét írjuk az itteni szabályok szerint - remélem a büszke apuka nem veszi fejemet érte ;) ).
Sok boldogságot és jó egészséget
kíván neki az egész Varga és Paulsson család!
kíván neki az egész Varga és Paulsson család!
Péntek, 2011.09.09. (azt hiszem hosszú lesz ;) )
A héten délutános voltam, ezért pénteken nem kellett dolgoznom :) Már csütörtökön tudtuk, hogy pénteken elmegyünk Stockholmba, a Gröna Lund-ba. Ez a stockholmi vidámpark, egy szigeten van egy állatkert társaságában.
Csütörtökön megkérdeztem az egyik munkatársamat, hogy hogyan működik a stockholmi dugódíj. Tanakodtunk rajta egy jót, mire kinyögtem a számomra nyilvánvalót - ami a svédek számára nyilván nem volt nyilvánvaló: magyar rendszámos autóm van :)
Erre jött a válasz, hogy akkor nem is kell fizetnem, mert a turistáknak nem kell. Néztem bután, szabálykövetően, hogy dehát nem vagyok turista...
Kicsit megint tanakodtunk, végül megkérdeztük Stefan-t is... Jarkko elmondta 3 mondatban neki, amit én kb. 10-ben tudtam csak... rögtön is jött a válasz: magyar rendszám = turista vagyok... egészen pontosan:
Du bor inte i Sverige... du är turist... :)
Ennek biztos tudatában már bátrabban vágtunk neki a svéd fővárosnak a fiatalokkal (azért volt a mozgalmas hétvége, mert itt voltak Norcy hugáék.)
Az út a szokásos eseménytelenségben múlott el. A Bettna - Stockholm távolságot kb. 1,5 óra alatt tettük meg. Nagy nehézségek árán, a GPS hathatós segítségével meg is találtuk a vidámparkot.
A közelben volt egy parkoló, beálltunk. Jött egy svéd ember, aki éppen távozni készült és felajánlotta a már kifzetett jegyét, mondván ha csak 1 órát maradunk, akkor odaadja, mert úgyis kifizette és már nem kell neki. Természetesen tökéletes angolsággal... visszautasítottuk, mert 3 órát akartunk maradni, de ezen a pontos gyanássá vált a dolog... miért akar valaki egy fillére parkolójegyet odaadni???
Mikor odaértem az automatához rögtön megértettem: 12 perc 11 Kr... 3 óra az 15 * 11 Kr. Összesen 165 Kr. Igen, ez Stockholm, a svéd főváros... (átszámítva óránként 1.650 Ft).
A vidámpark sem volt kimondottan olcsó szórakozás. Fejenként 90 Kr a belépő, de ezért csak be lehet menni. 320 Kr egy egész napos, korlátlan attrakció használatra jogosító karkötő. Szintén 320 Kr egy 20 kuponos gyűjtőjegy, amit meg lehet osztani többekkel. Igen ám, de egy ilyen attrakció ára 3 kupon. Attrakció = felülni valamire :)
Vettünk egy ilyen gyűjtőjegyet és nekivágtunk az ismeretlennek.
Ennél azért jóval több kép készült, de nem találom őket :) Ezt a FaceBook-ról szedtem el :)
Ezen a dolgon pont az első sorban ülünk Norcyval. Nem bántuk meg. Okozott pár izgalmas pillanatot a dolog :)
Legközelebb jó lenne felvinni a fényképezőgépet az "attrakció"-ra és akkor még szemléletesebb lehetne a dolog.
Esetleg csinálhatnánk videót és feltehetnénk a YouTube-ra, majd onnan idelinkelnénk... hmm, ezt még kitaláljuk :)
A hazaút szintén eseménymentes volt... leszámítva, hogy többször el akartam aludni :) De én már csak ilyen vagyok, nehezen viselem az autópályás 110-es tempót (szerintem 160-nál könnyebb ébren maradni, jobban kell koncentrálni, de persze még sosem vezettem ilyen gyorsan ;)
Hazaérve jót aludtunk volna, ha... nem mentem volna dolgozni szombaton reggel 6-ra (mert a túlóra az igazi :) ).
Szombat, 2011.09.10.
Reggel 6-kor munka, egészen délig. Utána haza, majd irány Stendörren. A fiatalok még nem voltak itt, mi is csak egyszer.
Ez itt a gomba. Őszintén szólva sosem értettem, hogy a gomba miért nem növény... pedig ránézésre pont olyan. Igaz, az Arameus sem ember, pedig ránézésre pont olyan...
Itt még nem látszik telepes mivolta (lehet ez nem is telepes? :) )... mindenesetre jól fest, biztos finom is :)
Ők pedig a gombák. Itt már látszik a telepes jelleg, nekem legalábbis pont olyannak tűnnek, mint a WarCraft nevű nagysikerű játékban annak idején a fáradhatatlan telepesek (polgári nevükön parasztok), aki éppen aranyat bányásznak.
Ezek a gombák már nem tűnnek finomnak :)
Ezen felül összefutottunk még kisKá-val is. Mint a gombákkal kapcsolatos értekezésem is mutatja, nagyon profi vagyok biológiából, ezért erre a dologra már nem merek semmit sem mondani. Annyit talán mégis, hogy állat, kétségtelenül van villás nyelve és két szeme. De ez alapján lehetne plasztikai műtéten átesett nagyon okos Emo-s is...
Láttunk még kristály tiszta vizű tengert is (ponotsabban öblöt), kis házakkal a partján. Ez az úgynevezett stendörren, bár a dörr-t sehol sem látom (persze vannak kis sziklák a vízben, de...).
Nos igen... ez is megtörtént :)
Már nem tudom pontosan mi volt a kiváltó ok, de arra emlékszem, ahogy Zsolti azt mondja:
"Most nagyon megszívtad, mert én belemegyek..."
Gondolom valami olyasmit mondhattam, hogy ha Zsolti is belemegy, akkor én is :)
Szintén fent van az FB-n a kép... Ez így szeptember elején azért nem volt túl meleg :) De most már elmondhatom, hogy mióta kint vagyunk, fürödtem tóban is és tengerben is. Már csak egy kád kellene itthonra :)
Kicsit sikerült is megfázni, de nem volt vészes, túléltük!
Stendörren után haza, Zsófia születésnapjának ünneplése, fekvés, pihenés, hajajaj... már eléggé fáradt voltam az állandó éjjelig fentléttől és korai keléstől. 3 nap alatt sikerült valami 14-15 órát aludnom. Szeretem, ha az átlag 6 óra megvan, már csak ilyen gyarló lélek vagyok... :D
Vasárnap, 2011.09.11.
Aznapra a Norrköping melletti Kolmården djurpark meglátogatása volt a haditerv. Tőlünk kb. 50 perc autóval, a parkolás egész napra 50 Kr. Nem sok, különösen ha felelevenítjük, hogy Stockholmban, a vidámpark előtt volt 3 óra 165 Kr. A belépő fejenként 379 Kr. Eleinte soknak tűnik, de az élmény, amit adnak érte... bőven megérte!
A később bekerülő, pirossal írt megjegyzéseket Norcy fűzte hozzá, nem egyszer, nem kis röhögés kíséretében :)
Weboldal: www.kolmarden.com
Azt hiszem őszintén mondhatom, hogy az egyik legnagyszerűbb hely ez Svédországban! Profi munka, látszik, hogy fontos az ittenieknek a természet. Nem arról szól a park, hogy mutassunk meg 5 m2-en 25 féle elefántot és zsiráfot, hanem arról, hogy az állatok is jól érezzék magukat.
Azért is tartott eddig a hétvégéről készült bejegyzés megírása, mert mindik mikor nekiültem, elment a kedvem a kb. 800 db fénykép átnézésétől, szelektálásától és lekicsinyítésétől... :) De végre elkészült!
Kedves apóssal járjuk körbe a Merre induljunk? kérdéskörét...
Végül arra indultunk...
Ő pedig itt a nem tudjuk ki. Kedves, barátságos arca volt. Feltételezhetően nem egy vérszomjas ragadozó, aki azt lesi, hogy mikor vetheti rá magát az arra tévedő látogatókra.
Persze találkoztunk már olyan állattal, ami ellen csak az Antichiai Szent Kézigránát nyújtott menedéket...
A szintén vegetáriánus mókussal is összefutottunk. Úgy látszik, errefelé minden bokorban lapul legalább 4-5 mókus.
Végtelen barátságos, közvetlen kis állat, sokáig békésen iszogatott mellettünk, majd felszaladt a mögötte látható fára és eltűnt a szemünk elől.
Bizont, a nagy, barna medve. Polgári nevén Björn.
Hosszú ideig a mögötte látható szikla tetején heverészett, aztán rájött, hogy... nem tudom mire jöhetett rá vagy mi jöhetett rá, de lejött a szikláról. Itt az embereket nézegeti, lehet megéhezett. Volt néhány zamatos, finomnak ígérkező falat a fal túloldalán.
Ismét egy számomra ismeretlen versenyző. Bár ez nem meglepő, az állatok szerintem 99,999%-át nem ismerem név szerint. Az arcmemórián sem a legjobb, bár arra határozottan emlékszem, hogy vele még nem találkoztunk.
A szarva nagyon jópofa! :)
Szintén nem tűnik vérszomjasnak...
Norcy közben súgott: bivaly :)
Ó igen! Muffintosh rokonaival is találkoztunk.
Tudja valaki hol van Maynard atya??? ;)
Szintén névtelen versenyző, de azért megállapíthatóan ragadozó típus. Bár ezt jól tagadja, szerintem a III. Világháborút is végigaludná... :)
Annyit tudunk róla, hogy fehér a bundája és olyan, mint egy óriásira nőtt macska. Mondjuk... de nem, nem merek semmit sem mondani... nagy-fehér-folytonalvó-cica nérve hallgat ezentúl!
Norcy: ez a hóleopárd... :)
Ó igen! A nemtudommik :)
Kezd kicsit ciki lenni, azt hiszem... :) Mindegy, nézni mentem, nem tanulni. A tanulásról már régen lemondtam, reménytelen :)
Olyanok, mint valami mini-kenguru-egér-nyúl. Egy szép, kövér egeret és egy apró törpenyulat még csak el tudok képzelni, de hogy a kenguru hogy jön a játékba... na mindegy, aranyosak voltak és ez a lényeg! :)
A nevét illetően jobb, ha nem nyilatkozom, de gyönyörű állat! Igazság szerint pont az arca fogott meg.
Elnézve manapság a kifutókon vonagló modelleket, szerintem ennek a jószágnak nagyobb sikere lenne. Nálam mindenképpen :) Ez az arc mindent elárul, éppen a maga egyszerűségében vonul táplálékot keresni. Bezzeg egy modell arcáról semmit sem lehet leolvasni, maximum azt, hogy: bár rusnya az arcom, jó magas vagyok...
Norcy: a tapírt sem ismered meg? :)
Voltunk madárbemutatón is.
Ő éppen egy bagoly! Igen, nagyjából az első állat, aminek tudom a nevét... innék is egy Cider-t a nagy megkönnyebbülésre, de ma még dolgozni kell, nem lenne jó beciderezve bemenni :)
Tehát bagoly... néhány néző örömére, volt egy pillanat, amikor elengedte magát és odatojt a nézőtér szélére. Amilyen kicsi állat, olyan nagyot tud... mindegy ;)
Jópofa volt a bemutatón, hogy a madarak pár centire a fejünk fölött repkedtek el. Csőrnyújtásnyi távolságra.
Szegény Muffint, biztosan halálra lett volna rémülve...
Az elengedhetetlen tigris. Igen szép állat, bár nem szeretem a magykaféléket. De Ő tényleg gyönyörű volt!
Először azt hittük csak egy van, aztán kicsit tovább mentünk és láttuk, hogy a terület sem akkora, mint első ránézére látszott, volt kis sziklás hegyoldaluk is, erdővel. Ott pihent még vagy 8-10 másik tigris.
Kedvenc főiskolai tanárunk, Szabórichárdricsivagyok (így, egyben!), most biztosan úszna a boldogságban, ha ezt látná :D
A rókák, amik nem is rókák. Pedig úgy néznek ki, de Gyula szerint túl nagyok rókának.
Pedig vörösek is, kutyaszerűek is... sündisznók biztos nem lehetnek...
Mindenesetre jópofák voltak, falkában vonultak a területükön belül is. A középen lévő arcáról le lehet olvasni, hogy inkább aludna, mint vonulna :) Ránézésre nem Ő a falkavezér, innentől sok beleszólása nem lehet a dologba... pech!
Norcy: ázsiai vadkutya... :)
A következő montázst saját fényképekből raktam össze. Első ilyen jellegű próbálkozás, remélem elmegy... :)
Annak a delfinshow-nak a képei, amit kétszer is megnéztünk egymás után :) Hihetetlen élmény volt, még nem voltam ilyenen!
A második show végén nem mindennapi dolog történt: kihívtak egy 30-35 év körüli nőt a medence szélére, hogy Ő is játszon a delfinekkel. Családostul érkezett, eléggé megdöbbent. Azt hittük, hogy a pasija fizette be erre, biztos örülni fog alapon. Szegény eléggé zavarban volt :)
Aztán látták, hogy nem nagyon megy neki, kihívták a pasiját is :) Akkor már ketten voltak zavarban, látszólag senki sem tudott semmiről... de akkor ki fizetett? :)
Végül érzekett egy labda - olyan, amivel a delfinek is játszottak -, amin egy nagy szívet rajzoltak. Itt már kezdett gyanús lenni... majd egyszercsak jött a meglepi: a csaj megkérte a fickó kezét!!! Komolyan mondon, csak ültünk a döbbenettől...
Később megérkeztek az ismerősök is, kamerás emberek is, mindenki, aki kell egy ilyen alkalomhoz. Volt gyűrű is :)
Nem elég, hogy túlvagyok életem első delfinshowján, de még egy legénykérést is láthattuk... óriási... ezek a svédek tudnak élni! :)
Sok boldogságot kívánunk, bár kötve hiszem, hogy az ifjú jegyespár olvassa a blogot, az pedig még kevésbé valószínű, hogy tudnak magyarul :)
Na de irány tovább...
Voltunk fókashow-n is :) A delfinek után ez már nem volt olyan mozgalmas... se legénykérés, de látványos kiugrálás a vízből.
Mindenesetre a fóka is aranyos állat, nem csoda, hogy tartunk is 3 plüssfókát itthon, a biztonság kedvéért :)
Itt éppen leszidták szegényt :)
A fókashow után úgy gondoltuk, hogy lassan elindulunk hazafelé, mert eleredt az eső, kicsit hideg is volt már... még utoljára meg akartuk nézni a szafari részt, mert az biztos érdekes. Feltételeztük egy fűtött, zárt épült lesz, sok-sok zsiráffal és hasonló nem éppen skandináv állattal... tévedtük :D
Szafari... igen... ha az ember Afrikában jár, akkor ott jobbára Jeep-ekkel viszik szafarira. Esetleg hajóval, attól függ... helikopterrel? Nem tudom, talán.
Jobb nem lévén, a svédek kitalálták, hogy építenek egy hosszú, hatalmas, a fák lombjai fölött / között húzódó drótkötélpályát, amin 6-8 fős kis kabinokat vontatnak körbe-körbe.
A képen egy ilyen kabin látható.
Néha bizont félelmetes volt, ahogy a sok 10 méteres semmi fölött lebegünk; máskor pedig alig néhány méterre egy megve vagy oroszlán fölött.
A különböző vérmérsékletű állatok külön területet kaptak. Óriási területeket, erőkkel, sziklákkal, mindennel, ami csak kellhet, hogy jól érezhessék magukat.
Itt mindenféle békés állatka legelészett vagy evett a nagy, közös etetőből. Ez egy kifutószerűség volt, az életterük ennél sokkal nagyobb volt...
Ez a kép már jobban érzékelteti a terület méreteit. Tényleg hatalmas!
A "libegő" is jó magasan közlekedett, de a képen (ránagyítva) azért kivehetőek a struccok illetve mindenféle egyéb, hasonlóan békés állatka.
Itt éppen jávorék csoportosulnak egy kapu előtt. Lehet etetési időben jártunk erre, ezért a türelmetlenségük.
Jobb oldalon, alul egy gyerekzsiráf álldogál egymagában, békésen.
Itt egy másik zsiráfgyerek nyargal az előző zsiráfgyerek felé. Háttérben kecsesszarvú nemtudommi :)
Nagy kedvenceim, a bölények... viszonlag sokan voltak. Legelésztek... nem tudom mi mást tudtak volna még csinálni? Tudnak a bölények pl. kötni?
Ismét egy kis legelészés... a szarvsok sem tudnak kötni :(
Érdekes, hogy leginkább nőstény szarvasokat láttunk, csak elvétve volt 1-2 hím. Igaz, nekik hatalmas agancsaik voltak!
Nem látok összefüggést az agancsméret és hímek száma között...
Ez a rész volt az egyik legfantasztikusabb az egész libegőzés alatt. A fák között mentük, nem túl magasan és egy médvegy ott legelészett pont a kötélpálya alatt...
Különösebben nem érdekeltük :)
Éppen oroszlánok heverésznek... micsoda félelmetes ragadozók, mi? :)
Jól megfigyelhető, hogy a hímoroszlán háremet tart :)
De a kilátás is lélegzetelállító volt!
Egy kevéske pára az erdő fölött, a háttérben a tenger, ezernyi szigettel, alattunk az erdő...
Ezzel a látvánnyal zárult a szafarink...
Ezután már kifelé vettük az irányt, mert lassacskán már szerettek volna bezárni. Kifelé menet még szembejött a majomház, bementünk oda is...
Ő itt a nem tudom milyen majom, de legalább abban biztos vagyok, hogy majom...
Félelmetes volt, hogy mennyire úgy viselkedett, mint az ember. Ugyan azok a mozdulatok, talán még a gondolatai is hasonlóak voltak... hihetetlen!
Ez a kép is önmagáért beszél. :)
El is gondolkodtam, hogy svédül a majmot APA-nak hívják. Ezen a ponton világraszóló felfedezést tettem: ez a majom, pont úgy viselkedett, mint apám. Fekszik, lábait terpeszti, vakarja a fejét és kezével ennivelót kér. Hajszál pontosan azok a dolgok, amiket Voldemort is fontosnak tartott: mindig legyen étel, legyen kényelves fekvőhely és meleg... mindenki tudja, mire gondolok!
Az ételnél meg kell jelezni, hogy rendszerint úgy történt az étkeztetése Voldermortnak, hogy anyu megfőzte neki amit kért. Ha időben hazaért, akkor frissen, még melegen kapta. Ha a szeretőjéhez is beugrott egy gyors kártyázásra, akkor ugye késett. Ilyenkor rettenetesen haragudott anyámra... ez valahol érthető, hiszen ki ne haragudna a családjára, ha otthon meleg étellel várják, miután a csajától ér haza, megfáradtan, meggyötörten, nemegyszer kifordítva felvett alsógatyával :) Tiszta sor, nem?
Még izgalmasabb volt, amikor érkezés után csak le kellett ülnie az asztalhoz, anyu vitte neki a már melegített ételt, majd belekóstolás után közölte, hogy túl forró, nem lehet megenni (mindezt olyan stílusban és arckifejezéssel, hogy a legpacifistább filantróp is szájonverte volna) ... és tüntetőleg elkezdett a számítógépével babrálni.
Mindezt csak azért írom itt le, hogy érzékelhető legyen miért tartok egy állatot, egy majmot (de még egy kullancsot is) sokkal többre, mint a saját APÁmat... ezzel vissza is értünk a kiváltó gondolathoz... kb. ez zajlott le a fejemben akkor.
Persze mindettől függetlenül szuperjól éreztem magam, a majomház is tetszett, minden rendben volt! Most sem vagyok szomorú, nem is haragszom, mindössze elítélek mindent, amit képvisel... de majd kicsit később, egy másik bejegyzésben mesélek még a viselt dolgairól :)
Visszatérve a majmokhoz...
Nagyon szuper kis játszóterük volt ezeknek a talán csimpánzoknak. Itt még inkább felfedezhetőek voltak az emberre jellemző mozdulatok illetve viselkedésforma.
Az egyik idősebb majom pl. elkergetett egy kismajmot arról a mászókáról, ami a képen van. A kismajom ott van az ágon, pont az ág takarásában, az idősebb majom pedig balról érkezik. A kismajom elszaladtjobbra, vélhetően az anyukájához. Közben nyomult feléjük az öregmajom. Anyuk felpattant, odament a kicsihez, megfogta a kezét és elhúzta onnan, miközben beállt a kicsi és az öreg közé. Érdekes volt...
De voltak még kergetőző kicsik, egymással veszekedő nagyobbak. Nem tudom majoméknál hogy van, de mintha egy vezérhím rá is szólt volna a két, kergetőző kicsire, hogy menjenek odébb vagy hagyják abba, mert átgyalogoltak rajta a nagy rohanásban :)
A majomházból ismét a kijárat felé vettük az irányt.
Menet közben még egy nagy kifutót láttunk, ahol vegyesen volt mindendéle afrikai - szerintem afrikai :) - állat.
Érdekes volt, hogy a bámészkódó emberekkel szemben csoportosult majd az összes állat. Mintha ennivalóra vártak volna vagy valami hasonló :) A képen látszik is az állattömeg egy része.
Itt éppen két orrszarvú sétált szembe...
Ugyan azon állattömeg másik része.
Zebrákkal és... mindenféle, szarvval is rendelkező élőlénnyel.
Az is jópofa volt, hogy bár együtt, egymás mellett álltak az állatok, de mégis a különföző fajok külön csoportot alkottak az egészen belül.
Nem tudom, hogy véletlen volt-e vagy tudatos...
Kicsivel odébb még egy kellemes méretű kifutó, tevékkel és számomra ismeretlen, fekete szőrű, szarvas nemtudommikkel.
Vajon a tevék miért nincsenek együtt a zebrákkal és orszarvúakkal? Lehet nem bírják egymást?
Itt is megfigyelhető, ahogy a tevék külön csoportot alkotnak, körülöttük pedig elszórtan a fekete szőrösök...
Most, utólag belegondolva, lehet, hogy a fekete, szőrös micsodák valójában jól beöltöztetett, pulik voltak? A kép alapján azt gondolnám, hogy a fekete dolgok éppen összeterelték a tevéket, most pedig őrzik őket... ki tudja. Lehet ezek a híres, gambiai, fekete terelőszarvasok... de miért kell a tevéket terelni?
Ezután már tényleg kifelé mentük, mert elérkezett az 5 óra, amikor a park zár.
Kellemes, egész napos programunk volt itt 10-től 17 óráig. Van a parknak egy szállodája is, illetve lehet kétnapos jegyet is venni valamivel drágábban. Szerintem nyáron, ha éppen kánikulai 22-25 fok van, akkor megéri eljönni ide 2 napra és kicsit lazább tempóban bejárni mindent, esetleg elolvasni mindenhol, hogy mit is lát az ember és nem csak utólag szomorkodni azon, hogy de szép volt, de jó volt, de mit is láttunk... :)
Végignézve a kb. 800 képet (telefonos, fényképezőgépes, 3 naprnyi) rájöttem, hogy már az is eredmény, ha azt tudom mondani: ez egy antilop... persze nem biztos, de inkább az, mint elefánt vagy bagoly!
Remélem azért sikerült átadni egy kicsit az élményből :)
Kellemes hétvégét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése