A történet valamivel régebben, kb. 2 hete kezdődött.
Mivel éppen jól megy a cégnek, beruháztak egy új horizontál gépre
(Haas vezérléssel, ha mond ez valakinek valamit). Ez a második
nagyberuházás a nyáron vagy a nyár óta, mert korábban már vettek egy
tekintélyes méretű másik horizontált (Juaristi gyártmány, Heidenhain
vezérléssel).
Mikor az új gép helyét tervezgette az egyik tulaj és a kisnagyfőnök,
odahívtak és megkérdezték, hogy szeretnék-e az új gépen dolgozni? Kissé
tanácstalan voltam, nem gondoltam, hogy a kb. 5 hónapos gyakorlatommal
egy 0 km-es gépet kellene irányítanom... számomra ismeretlen
vezérléssel... ismeretlen géptípussal (horizontálon még csak nem is
tanultam soha).
Megkérdeztem Gyulát, azt mondta, hogy: "Persze, hogy akarsz!"
Visszasiettem a főnökökhöz és jeleztem igényemet a gépre.
Eltelt pár nap, meghozták az új versenyzőt... megint odahívtak,
megkérdezték, hogy tetszik... tetszett! Nem nagy gép, de egészen más,
mint amin eddig dolgoztam. Automata szerszámváltós, revolvertáras,
teljesen fedett munkaasztallal. Csupa olyan dolog, ami jelentős
kényelemnövekedést jelentene a mostani gépem után, a Prisma után. Annak
nyitott a teteje és bizony előfordul, hogy forró forgács potyog a
fejemre, a szerszámtartója pedig homemade típusú, így nem is a legjobb,
bár működik, de néha lever 1-2 szerszámot a vibráció és így lehet
cserélni őket :( Arról nem is beszélve, hogy a Prisma 10 szerszámot tud
cserélni magától, az új gép pedig 32-t.
Kérdeztem, hogy kik jelentkeztek eddig a gépre, mondott a főnök 3
nevet. Az egyik Marcus volt, akinek nálam jóval több tapasztalata van. A
másik a mostani, új váltóm, aki nagyon rendes és aranyos, de még elég
lassan dolgozik és van mit tanulnia (szó se róla, nekem is :) ). Így az
előkelő 2. helyre soroltam magam. A főnök azt mondta, a lista élén
vagyok... boldogság!
Múlt pénteken (2011.10.14) éppen beavatott a riasztó használatába,
mert úgy nézett ki, hogy kvázi egyedül megyek túlórázni (Gyula gépét
karbantartják), de végül nem jött a szerelő, így nem kellett
kiriasztanom :)
Kérdezte, hogy hétfőn tudok-e fél órával korábban jönni dolgozni, mert megbeszéljük az új felállást. Persze...
Mosolyogva hozzátette, hogy nagy tervei vannak velem... Ó de jó,
mondom, de ugye nem akar kirúgni? :) Eddig az ilyen irányú tervek a
munkahelyeim elvesztésével jártak :)
Felröhögött és hozzátette: Dehogy! Tovább akarlak képezni!
Ettől kicsit megnyugodtam...
Eljött a hétfő (tegnap, 2011.10.17), be is mentem kicsit korábban.
Aztán vissza lettem hívva 13:45-re :) Nem baj, addig beszélgettem a
váltómmal.
Újra vissza a főnökhöz. 2 srác volt bent, de egyikük sem volt sem Marcus, sem Tim... itt már kedztem aggódni.
Át a másik irodába (ez sem jó jel, mert ha a nagyobb főnök irodájába
kell menni, az rendszerint azt jelenti, hogy írhatom alá a felmondásomat
:) ). Lecsüccs, várakozás.
Elmondták, hogy megszületett a döntés a továbbiakról... ha mindenki új gépre szeretne menni, akkor a következő lesz a felállás:
Az egyik srác, aki eddig a gerendamarón dolgozott, átmegy a Prisma-ra Tim mellé.
A másik srác, aki eddig Stefan-nal dolgozott (Stefan váltója volt) átmegy a Juaristire
(ezen 3 műszak van, de csak kettő ment egy ideje, mert a "norvég" srác
nem annyira vált be ezen a gépen, ezért átkerül egy másikra).
Én pedig megyek a Stefan gépére, mint Stefan váltója.
Az
új gépet pedig az a srác kapja, aki ugyan azzal a vezérléssel dolgozott
egy kisebb gépen (erre a gépre megy a "norvég" srác). Bezárult a kör,
illetve nem tudni, hogy ki megy a gerendamaróra...
Összefoglalva: bár nem a vadonatúj gépre, de egy
sokkal komplexebb darabokat gyártó gépre tettek át. Ez jó, mert a
Prisma-n már nem nagyon tudtam hova fejlődni, 5 hónapja dolgozom rajta, 4
hónapja nem tanultam semmi újat...
Egyetlen gond van, bár nem igazán gond, csak... ha Stefan váltója
leszek, akkor átkerülök a másik műszakba. Ugyan úgy két műszakban fogok
dolgozni, de az ellentétesben. Itt viszont nem nagyon ismerek senkit
sem. Szerettem a régi társaságot, jól el tudtam beszélgetni velük,
majdnem mindenkivel. Most kezdhetem el a beilleszkedést újra... :(
Erre
mondta Stefan azt, hogy legalább új svédekkel is megismerkedhetek...
azt válaszoltam, hogy igaz, de... olyan fajta vagyok, aki nem szereti a
változásokat. Pláne, ha már megszoktam és megszerettem az előzőeket.
Ha beültetnek egy sarokba és ott jól érzem magam, akkor eszem ágában
sincs kijönni onnan magamtól... nem érdekelnek az újdonságok, nem
érdekel semmi, csak, hogy ott éppen jó és azt a jót nem adom semmiért...
még a nagyobb jóért sem :) Tudom, bolond vagyok :)
De most idézőjelben rákényszerülök, a döntést legalább nem én hoztam,
nem okolhatom magamat, a főnököt pedig nem fogom, hiszen nyivlán a cég
érdekeit nézni, illetve azt, hogy hogyan tudok fejlődni. Jelen
felállással pedig maximálisan eleget tett ennek, biztos, hogy jól fogok
járni a dologgal... csak a megszokott emberek...
A siránkozás helyett pedig nézzük úgy a dolgokat, hogy: 5 hónap alatt
bebizonyítottam, hogy képes vagyok fejlődni, lehet rám számítani. Az
eléggé hiányos svéd tudásom ellenére újabb és újabb feladatokat kapok.
Azt hiszem elégedettek lehetnek velem...
Update
Most már vannak kétségeim is :) Nem könnyű
feladat, oda lesz a kényelmes munkám... cserébe sok újat tanulhatok.
Remélem menni fog! Szerintük igen, de ha mégsem, akkor is visszamehetek a
Prisma-ra még kb. 1,5 hónapig.
Az lesz a menetrend, hogy 2 hétig tanulok be Stefan mellett, utána 2
hétig egyedül megnézzük mit tudok kezdeni magammal. Az egész pedig
november 2. hetében kezdődik, tehát még van további 2 hetem, hogy
átjárogassak Stefan-hoz okításra... ma is volam 2 órát, jót tett :)
Segítségnek ott lesz Stefan régi váltója is, illetve Gyula is ígérte, hogy ha bajban vagyok, átszalad...
Bízzunk a legjobbakban!
Az utolsó bejegyzés óta még történt pár dolog:
Villanyszámla
Megkaptuk második villanyszámlánkat
is. Ez most 268 Kr lett, ami kb. 8.580 Ft. Szerintem belefér, még úgy
is, hogy a tél beállta miatt szeretnék egy, esetleg két hősugárzót venni
a lakásba, mert az a tuti. Reggelente mindig fázom - Magyarországon is
fáztam ősz és tavasz között hajnalban, nem tudom miért...
Személyi szám
Végre lett Norcynak is személyi
száma! Nagy az öröm! A legszebb az egészben, hogy nem volt soha semmi
gond, csak mindig 1-1 papír maradt le a kévényhez, pedig mindig, minden
ott volt :) Nem baj, most már van, ez a lényeg!
Hétfőn voltunk Skatteverketben, csináltatunk ID-t is a szám mellé,
mert mégiscsak jobban fest, ha azt mutogatja és nem a Skatteverkettől
kapott papírt...
Telia
Szintén Stefan hathatós segítségével, végre
sikerült megoldani a net kérdését is. Kiderült, hogy eddig
elfelejtettek szerződést küldeni :) Pech... szerintük nem történhetett
ilyesmi, Stefan szerint viszont igen :)
Az új élet 5. havában még mindig minden szépen alakul, mindenki örül,
béke van és sok-sok boldogság! Már csak ezt az állapotot kell
fenntartani még úgy 70 évig :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése