Mivel délutános vagyok a héten, ráértünk 8-kor kelni (hajnal 1 körül fekszem, így a délelőtt 8-as kelés nem is tűnik olyan későinek - nekem :) ). Norcy fel is kelt, annak rendje és módja szerint, de nekem valahogy nem sikerült... valamikor 8:50 körül jeleztem, hogy teljesen készen vagyok, nem tudom mi bajom, de eszem ágában sincs kimászni az ágyból! Szégyenletes, tudom, de így történt :)
Miután végre erőt vettem magamon, feltápászkodtam és áttettem székhelyemet a nappaliban lévő fotelba a gép elé. Minőségi javulást értem el 15 méter megtétele után, melyhez kb. 5 perc kellett :)
Ezután / eközben Norcy alkalmazta a gondolatolvasó képességét, melyet nagy adag empátiával és gondoskodással fűszerezett és készített nekem reggeli kávét. Ráadásul még be is hozta nekem a nappaliba...
Azt hiszem szavam sem lehet!!! :)
Ezek után megkezdtem szokásos körömet az interneten: fórum, index, FaceBook, emailek...
Az FB-n megkerestem újdonsült nepáli - igen, nepáli - ismerősünket, akivel tegnap (szerdán, mert a tegnap elég határozatlan) találkoztunk, illetve ismerkedtünk össze SFI-n. Mert már SFIre is járunk...
A gyorsan jött jelölésnek köszönhetően majdnem azonnal hosszas chat-elésbe (vagy csetelésbe? Netán c6-olásba? Nem tudom követni az internet fejlődését :( ) kezdtünk. Elmeséte, hogy svéd felesége van, Nepálban találkoztak valami közös munka - project - során. Eleinte ott éltek, aztán átköltöztek ide, a lány szüleihez, akiknek farmjuk van Flen és Bettna között, tóval, tehenekkel és báránnyal.
A srác MSc-s szociológus, egy nepáli egyetemen végzett... kértem, hogy meséljen az országról, mert olyan messze van, hogy szinte semmit sem tudok róla, leszámítva, hogy Kínának fáj rá a foga... aztán megnyugtatott, hogy az Tibet... én meg, mint a Reichstag :)
Mea culpa, mea maxima culpa :)
Meghívott hozzájuk - Flenbe, nem Nepálba -, hogy ha van kedvünk, akkor menjün át úszni, csónakázni vagy horgászni... amit csak akarunk...
Érdekes, hogy mennyire látszik rajta, hogy más kultúra, sokkal nyitottabb, sokkal barátságosabb mint az európaiak többsége. Szimpatikus volt nagyon!
Azzal váltunk el, hogy milyen érdekes, hogy két idegen egy harmadik idegen országban találkozik és barátkozik össze... valóban az!
A kommunikáció nyelve az angol volt, svédül egykünk sem tud annyira, hogy értelmes beszélgetést tudjunk folytatni :)
Közben Norcy megfőzte az ebédet is. A mai menü sajtleves volt és banános-limeos-kókuszos palacsinta. Jobban kívánni sem lehetett volna! :)
Ebéd után nem sokkal már mehettem is dolgozni. Munka előtt még bementem a konditerembe, mert az jólesik az embernek :)
Munkában
Eleinte minden úgy kezdődött, ahogyan szokott: beértem, becheckoltam, Lajossal váltottunk pár szót, mentem Marcushoz, aki éppen a gépet hajtotta :) Éppen, hogy odaértem, mikor vigyorogva közölte: "It is destroyed!"... :) Van ilyen, nem volt jó - megint - a hegesztés és most a tárcsamaró kicsit többet fogott, mint kellett volna :) Pech :)
Műszakváltás után jöttem-mentem, tüsténkedtem... mikor éppen egy békával harcoltam, hogy odébbtaszajtsam a 22 db, egyenként 50 kg-os darabokat (egy raklapon így 1.100 kg-nyi svart hållare foglal helyet) odalépett elém az egyik svéd kolléga elég morcos tekintettel (neki mindig morcos a tekintete) és nagyjából a következő beszélgetés zajlott le közöttünk - svédül -:
- Érted, ha svédül beszélek? (pontosabban: Förstår du svenska?)
- Igen...
- Ezeket (mutatott 3 raklap nyers munkadarabra a csarnok folyosólyának közepén) reggel hozták nektek... azóta itt vannak... Marcus egész nap fekszik és a telefonjával játszik...
- Értem...
- Ha valami dolgod van ezekket, fogj meg 3-t vagy amennyi kell, dolgozz velük, a többit hagyd ott...
- Értem... (bár nem mondtam, de elképzelésem sem volt róla, hogy mit is akar... értettem mit mond, de kicsit valószerűtln volt :) )
(gondolom látta a tanácstalanságomat, ezért angolra váltott)
- Ezeket hagyd itt, ne pakolj Marcus helyett... ha majd kell neki odébbviszi... majd én szólok neki (mondta ezt az utolsó 3-4 szót olyan nyomatékkal, amitől még egy dieselmotor is elszégyellné magát)
Ezek után megkűzdöttem a már említett raklappal. Utána odajött Lajos is és mondta, hogy vele is beszélt a svéd kolléga... Na - gondoltam - ebből háború lesz és pont én leszek a középpontjában, biztos azt hiszik árulkodtam... :)
Lajos még hozzátette, hogy ne aggódjak, mert ha a svédek azt mondják, hogy ne dolgozzak egy másik svéd helyett, akkor az már valami és nem kell aggódnom, elégedettek a munkámmal...
Úgy legyen, csak konfliktus ne legyen!
Ezután még váltottam pár szót egy másik svéd-finn kollégával - Jarkko-val -, segített kiválasztani a megfelelő oldalát egy kockának (erről majd később, most hosszú lenne).
Végül kitaáltam, hogy ha törik, ha szakad megcsinálom én is szépre a munkaasztalunkat. Láttam Jarkko-ét, az valami bámulatos: rendszerezett, feliratozott minden szerszám... öröm nézni, ahogy dolgozik. A miénk viszont rendetlen - hiába igyekszem rendet tartani -, össze-vissza van minden.
Elmentem a raktárba, kértem csavarhúzótartó bizgenytűket (kaptam 3-t, ennyi volt :D ). Visszamentem a géphez olyan hangulatban, mintha most győztem volna le egy sárkányt: "Végre nekünk is lesz rendes munkaasztalunk!"
Közben persze ment a gép; lebontottam mindent, majd egyesével megtisztítottam és az új helyére tettem a szerszámokat (csavarhúzók, imbuszkulcsok, villáskulcsok, kalapácsok, stb...)
Röpke 1 óra alatt végeztem is, sokkal szebb lett (csináltam képet is, csak nem tudom áttenni a gépre a telefonról :) Pech! ). Közben a gép folyamatosan ment... olyan jól sikerült az időt beosztani, hogy a műszak végére annyi darabot sikerült megcsinálni, amennyit mindig megcsinálok, tehát nem a munka rovására ment a dolog. Ez jó!
Idő közben megérkezett Stefan (az utolérhetetlen Mr. Karlsson) is. Odajött, beszélgettünk kicsit svédül... ez azért sikerült rendhagyóra, mert voltak ismeretlen szavak, amiket nem ismertem. Ha tudta angolul, akkor mondta úgy, ha nem, akkor következett az érdeksebb része, az activity: körülírta svédül... eddig OK, csak a körülírásban is volt 1 szó, amit nem értettem :D Azt is körülírta, így 2 lépcsőben sikerült eljutni egy egyszerű, 3. szóhoz :) Mindketten élveztük - azt hiszem :).
Utána még segítettem neki leszedni az utánfutójáról valami böszme gépet, majd elváltak útjaink :)
Mostanában elég sokat jönnek oda hozzám, hogy hogy vagyok, milyen a munka, voltam-e szabin (nem, nem voltam)... mintha kezdenének elfogadni, mióta igyekszem svédül beszélni mindenkivel. Igazság szerint most már mindenkivel svédül és csak svédül beszélek. Néhány kivétel van csak:
- Marcus, vele csak angolul. Ennek az (lehet) az oka, hogy egyrészt nem tudja, hogy kicsit már tudok svédül, másrészt vele már sokka barátibb / közvetlenebb dolgokról beszélünk és engem elég erőteljesen lekorlátozna a svéd nyelv használata :)
- Stickan, akihez én svédül próbálok meg beszélni, cserébe Ő angolul válaszol :) Nem tudom miért csináljuk így, de végülis a célnak megfelel :)
- a főnökökkel, de csak akkor, ha már megakadt a kommunikáció svéd nyelven :) Először mindig svédül próbálkozom :D
Alakul tehát a dolog, de még messze a tökéletes, akcentus nélküli svéd nyelvtudás :D Majd 30 év múlva....
Ma már olyanra is vetemedtem, hogy Lajossal a szünetben sévdül beszéltem a svédek társaságában... persze nem valami mélyenszántó, filozófikus témáról, csak az autójáról kérdeztem... de a lényeg, hogy a többiek lássák és tudják, hogy igyekszem... kellenek a jó pontok, remélem van már egy pár :)
Szombaton megint túlóra lesz. Átállással, ami jó...
Holnap pihenőnapot tartunk, vásárolni megyünk (Willy:s-be), esetleg sétálunk egyet a Bettna nevű Metropolisban.
Ja igen, lesz új váltóm, mert Marcus nagyon szeretne éjszakás lenni. :( Az új srác Bettnában lakik, 22 éves (Marcustól tudom ezeket). Marcus fogja betanítani...
Mikor mesélte, elcsodálkozva kérdeztem vissza, hogy laknak Bettnában emberek? Merthogy nem nagyon találkozom másokkal, csak a munkatársakkal és Norcyval (most anyósék sincsenek itthon). Jót nevettünk a dolgon... :D
Az igazat megvallva pont ezt szeretem Bettnában. Ha elmegyünk sétálni, 5 perc alatt jutunk el a falu másk végébe. Ha ott leülünk egy padra, akkor az éppen arra járó idős néni, aki a kutyáját sétáltatja pont a szomszédunk :) Kicsi a világ? Áááá... kicsi Bettna :D 400 fő... a falu 1% mi vagyunk anyósékkal :D Munkatársakkal együtt már a 1,5% :D A boltosnéni is egy fix pont és a szomszédok is... lassan a lakosság felét ismerjük :D
Szuperjó! Nagyon élvezem... :D
Érdekes, hogy eddig mindenre az volt a jellemző, hogy egy idő után meguntam... az ittlétet viszont most kezdem igazán élvezni :D ... és ez már csak jobb lesz ... aztán még jobb ... aztán egyszer csak felébredünk, mert túlságosan is jól érezzük magunkat itt :( :)
Azt hiszem mára elég lesz ennyi...
Annyit még elárulok, hogy készül egy táblázat, amiben Magyarország és Svédország dolgait hasonlítom össze. Nem kell megijedni, nem olyan céllal és nem is olyan dolgokkal, hogy most akkor is jobb, hanem inkább olyasmi adatokkal, mint: terület, népesség, földrajzi adottságok, államforma, stb... semmi komoly, csak legyen ott egymás mellett, hogy ha valakinek esetleg nem sok elképzelése van/volt (az internet világában létezik ilyen? :) ) Svédországról, akkor most kap egy adag információt + a magyar megfelelőjét, mint viszonyítási alapot... hangsúlyozom, nem lesz a végén levonva semmiféle konzekvencia, hogy itt vagy ott szőkébbek a bárányos és lombosabbak a fák... csak érdekesség, semmi több :)
Azt hiszem, ezt sikerült alaposan túlragozni :D Még az sem biztos, hogy elkészül-e valaha a táblázat (piszkozata már van, de koránt sem végleges :) ).
De most már tényleg megyek...
Jó estét, jó szurkolást vagy mit kell ilyenkor mondani...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése