2012. szeptember 9., vasárnap

Baleset - 5. rész (A műtétek és a hazajutás)

A műtétek

Nem biztos, hogy ez mindenkinek akkora élmény, mint nekem, de azért megosztom a tapasztalataimat.

A kórházban töltött idő egyik legjobb részei voltak a műtétek, illetve az előtte és utána történt dolgok. A legjobb rész persze az volt, amikor a Párom meglátogatott...

Nem volt ilyesmiben részem soha, gondolom ezért volt tűnt egy jó "bulinak" minden műtét. :)

Ekkorra már láttam az új kezemet is. Még a hétfői műtét előtti héten volt két kötözésem, amikor mondták, hogy ha szeretném, akkor most megnézhetem a kezemet.
Nem volt szép látvány, de bámulatos volt az eredmény... Gyula szerint mikor behoztak nem volt tenyerem, a hüvelyujjam le volt szakadva, volt olyan rész, ahol semmi sem volt. Ehhez képest most egy kicsit Frankenstein szerű (több darabból összefércelt), de emberi kéz formájú dolog volt az alkarom végén. A sérülés kiterjedését is akkor láttam először, íme:


A piros rész gyakorlatilag megsemmisült a baleset során, pontosabban teljesen össze lett zúzva (kb. egy 2-5 mm-es részre zsúfolódott be). A kézfejem hátsó - a képen nem látható - része is ugyan ezen a területen sérült, még csak azt sem lehet mondani, hogy a kezem egyik fele - oldala - rendben volt... talán pár izom, csontok egy része, de úgy tudom nem alkotott egységes rendszert a baleset után.

Az első műtét alatt kaptam 3 platinát is; a hüvelyujjam alá, mutatóujjam tövéhez és innen nézve a kézfejem jobb szélébe, a kisujj alá.

A szerencsétlenség mellett volt három óriási szerencsém is:
- nem sérültek az ujjaim;
- nem sérült a csuklóm;
- állítólag két olyan hely van Svédországban, ahol össze tudnak rakni egy ilyen sérülést, az egyik az, ahová vittek...

Az volt a fő szabály, hogy ha műtétem volt, akkor azt előző nap reggel, a rendes vizit alatt mondák meg. Ez azt is jelentette, hogy a műtét napján a műtét előtt nem kapok enni. Ez volt a kevésbé jó része a dolognak :) Ilyenkor reggeli helyett csak a reggeli gyógyszereket kaptam meg egy kis vízzel vagy gyümölcslével, utána dél körül az infúziót. Mindig kedvesen megköszöntem, majd hozzátettem, hogy "Jó ez, jó ez, de nem szeretem az ízét!". Ezen mindig jót nevettek... :)

2012.01.30. - Hétfő (második műtét)

Az első ugye még 19-én volt, mikor behoztak (15-16 órás).

Erre azért volt szükség, mert pár helyen nem akart megmaradni az új bőr, illetve volt 1-2 elhalás a húsnál is. Ennek okát nem mondták, de logikusnak tűnt, hiszen a gép elég koszos (olaj, hűtőfolyadék, fémforgács) volt és első körben jobbára mindent visszalapátoltak a kezembe + nyúztak egy darab bőrt a bal combomból. Nem csoda, hogy voltak nem életképes részek...

Dél körül műtöttek. Levittek az ágyammal az 1. emeletre, ott van a műtője ennek az osztálynak (ortopédia). Érkezés után mindig jött az altatóorvos és kérdezgetett dolgokat:
Mi a személyi számod? Mikor ettél utoljára? Mikor voltál WC-n utoljára? Hogy érzed magad?

Mindezt végtelenül kedvesen, ügyelve arra, hogy inkább nyugtató hatású legyen a beszélgetés, mint felzaklató. Közben jöttek nővérek, szóltak pár kedves szót, "megveregették" a vállamat, sokat mosolyogtak (kedvesen).

A bemelegítés után bevittek egy előkészítőbe.

Minden alkalommal kaptam új kanült. Megkérdezték, hogy izgulok-e. Persze... :) Gyorsan kaptam egy kis nyugtatót.
Utána elkezdték lekapcsolni a bal karomat. Ez úgy működött, hogy adtag valami érzéstelenítő dolgot a vállamba (kulccsont környékére). Utána egy nagyobb tűvel, aminek hosszú csöve volt. A specialista az idegek környékére szúrkálta a tűt, míg a nővér a tű végén lévő csőbe injekciózott érzéstelenztőt; a következő párbeszéd mellett (kb.):

- OK, ide mehet 2 egység.
- Rendben, 2 egység... 1... 2... kész! Maradt még 3.
- Most ide egyet.
- Egy egység... 1... kész! Maradt még 2.

Ez ment kb. 5-10 percig, közben elfogyott úgy 3-4 fecskendőnyi folyadék. Nem tudom morfin volt-e és mivel minden - a legtöbb - folyadék átlátszó volt, így passz... :)

Miután ez megvolt, hagytak pihenni úgy 20-30 percet. Gondolom, hogy hasson a vállamba adott dolog.
Meg kell jegyezni, hogy kicsit eltér az anatómiai szerkezetem az átlagostól. Az a terület, ahol az előző szúrkálós dolgot csinálni szokták általában a váll környékén van. Nekem viszont jóval bentebb. Ezt le is írták a jegyzőkönyvembe, hogy ha más orvos csinálja, akkor ne rossz helyen keresse. Kérdeztem, hogy ez valami nagyon különleges dolog-e. Azt mondták, hogy minden ember más belül, csak nekem ez egy picit odébb van, mint általában szokott lenni. De semmi komoly...

A nyugtató és az előkészítő félhomályának köszönhetően majdnem elaludtam várakozás közben... :)

Miután jöttek értem, még ágyastul vittek át a műtőbe. Ott műanyag csúszkákkal tettek át a műtőasztalra. A műtőben hideg volt, mondtam is, hogy fázom. Erre kaptam egy sárga színű pokrócszerűséget, aminek lyukak voltak az alján. Ebbe fújtak meleg levegőt, így gyakorlatilag egyetlen perc alatt felmelegítettek és melegen tartottak a műtét alatt.

Jött az aneszteziológus, kérdezte hogy vagyok, hány kiló vagyok... végül, hogy aludni szeretnék-e a műtét alatt.
Persze! :)
Betöltött valami tejszerű folyadékot egy adagológépbe; közben a nővérek lebontották a kezemről a kötést. Kérdezték, hogy szeretnék-e függönyt, hogy ne láthassam mi történik. Azt is szeretnék :)
Kaptam egy oxigénmaszkot is, nem tudom pontosan miért, de biztosan okkal.

Végül, amikor már meghámozták a kezemet és jó meleg volt a melegíthető takaró alatt, monta, hogy akkor most elkezdi az altatást, ne ijedjek meg, ne aggódjak.

OK...

Vettem néhány mély levegőt, majd egyszercsak lekapcsolták a villanyt.

Ébredéskor még a műtőben voltam, mondták, hogy kivették az elhalt részeket, de lesz majd még egy műtétem szerdán. Nincs komolyabb baj... 4 órás volt a műtét
Kedden (másnap) a viziten majd mindent elmond az orvosom, több lehetőségem is van...

Miután begipszeltek áttettek az ágyamra a műtőasztalról, majd visszatoltak a szobámba.
Kaptam enni is rögtön, beszéltem a rokonokkal. Műtét után nem voltam túl aktív :)

Este olvastam kicsit, aztán alvás... :)

Másnap reggel, a viziten elmondta az orvosom, hogy van egy kis baj a kisujjam szélén lévő bőrrel. Három lehetőség van:
- levágják a kisujjamat és a tenyerem egy részét (ha szükséges) és ezzel fedik be a sérült részeket;
- odavarrják a kézfejem az oldalamhoz és majd az a bőr telepszik meg a kezemen;
- máshonnan vesznek bőrt és szöveteket, majd csövön keresztül táplálják.

Az utolsó lehetőséget nem javasolják, mert azzal elfertőződhet az egész sérült rész, ami a kézfejem elvesztésével járhat. Ezt már akkor is elvetettem (elvetettük), minimális kockázatot akartam vállalni. 4 ujjal lehet élni, de bal kézfej nélkül... úgy is, de azért nem ugyan az.

Azt mondták, hogy szerdán újra műtenek, megnézik mekkora a baj...

2012.02.01. - Szerda (harmadik műtét)

Ez egy gyors műtét volt. Belenéztek, eltávolították a 2 nap alatt elhalt részeket, illetve úgy tudom, hogy a műtét közben 4 orvos volt bent és megbeszélték mi legyen...

A menete azonos volt az előzővel, kb. 2-3 órás lehetett.

Műtét után irány "haza", a jó, öreg 24-es részlegbe.

Még aznap jött az orvos és elmondta, hogy az első verziót választották - az amputációt. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a csontot is elérte az elhalás, illetve ha a csípőmhöz varrják a kezem, akkor 3 hétig nem tudnám mozgatni az ujjaimat, így beállna minden izületem és lenne egy közel működésképtelen kézfejem.

Akkor megbékéltem a dologgal, elmondtam a családnak, mindenki támogatott. Nem volt mit tenni, onnantól már a gyakorlatokat sem csináltam a kisujjammal, mert... minek.

Jött Linda is, a szociális munkás, beszélgetni. Azt mondta, hogy erős vagyok, nem lesz baj, bár nem ért hozzá (a kézsebészethez).
Úgy voltam / vagyok vele, hogy elég nagy hibát követtem el és ez az egyik lehető legkisebb ár, amit fizetnem kell érte... ettől még persze nem jó, ami történt és nem is könnyű elfogadni. Vannak rossz pillanatok, amikor teljesen magam alatt vagyok; máskor csak szimplán nem hiszem el, hogy megtörtént (aztán rájövök, hogy mégis).

Tehát ott tartottunk, hogy elveszítem a tenyerem egy részét és a kisujjamat. De mikor? Már másnap... nagy volt az "öröm", mert akkor másnap sem kapok enni.

2012.02.02. - Csütörtök

Új szobatársat kaptam, a negyediket...

Reggel semmi ennivaló, készülés a déli műtétre. Valamikor 10 körül eszeveszett tempóban elvitték a szobatársam a műtőbe. Később, 1 körül szóltak, hogy a szobatársammal gond van (feketedni kezdett az ujja), ezért engem elhalasztanak péntekre... gondolom mondanom sem kell, hogy mit éreztem akkor.

Mérhetetlen szomorúság jellemezte a napomat. Haragudni nem tudtam, nem volt miért, hiszen még 19-én miattam is biztosan elmaradt pár műtét, aztán 20-án is, mert az orvosaim hazamentek pihenni a maratoni műtét után.
De nekem most adtak még egy napot a kisujjammal és az elkerülhetetlenség érzésével. Ezt nem kívánom senkinek sem ! :(

Az sem volt jó, hogy előző nap lemondtam az enapi látogatókat, mondván úgyis a műtőben leszek... így sem csütörtökön, sem pénteken nem jött be hozzám senki; pedig sokat segített volna. Pech! :(

2012.02.03. - Péntek (negyedik műtét - az amputáció)

A nap ugyan úgy kezdődött, mint minden műtétes nap: koplalással.

A szobatársam még csütörtök este visszajött, szerencsére meg tudták menteni az ujját (beakadt a gyűrűje és leszakította az ujját, nem lehetett semmi az sem).


Ez volt a terv és végül így is lett...

A kisujjamat nem vágták le, hanem kibontották és a bőrét odavarrták a tenyerem megmaradt részéhez.
Jelenleg jól látható, hogy hol van, látszanak az ujjpercek is a tenyér szélén.

Azért is volt erre szükség, mert az elhalás elérte a kézközépcsontot a kisujj alatt, ezért annak mennie kellett, illetve ha már úgyis fel kell használni a kisujjamat, így esztétikusabb a megoldás.
Valóban, mert ránézésre minden rendben van a kezemmel, számolni kell ahhoz, hogy kiderüljön, mégsem teljes a csapat.

(elnézést a képekért, nem vagyok egy PhotoShop művész... a Paint pedig ennyit tud 2 perc alatt :) )

A műtét után átvittek az intenzívre és folyamatosan nézték, hogy alakul a hólyagom telítettsége (nem nagyon értettem, miért).

Kb. 1 órányi keltetés után vittek vissza a szobámba. Ott is nézegették kicsit a hólyagomat, még mindig nem értettem, hogy miért.
Elmentem a mosdóba is, ott ért az igazi meglepetés: vér volt a vizeletemben...

Szóltam a nővérnek, megnézte a műtétről szóló feljegyzéseket és kiderült, hogy kaptam katétert a műtét idejére. Erről nem szólt senki; már aludtam, mikor betették és még aludtam, mikor kivették. Maximálisan humánus megoldás! Van pár dolog, ami nem szerepel a "bakancslistámon", egy katéter behelyezését ébren átélni pl. tipikusan ilyen :)

Az este jól telt, nem volt semmi gond. Megbékéltem én is, elfogadtam, hogy mostantól már semmi sem lesz a régi, de szerencsére a legkevésbé fontos részemet veszítettem el, bőven élhetek olyan életet, mint korábban (csak okosabban). Sok minden megváltozott bennem a történtek után, már pl. nem szeretnék 6.000 cm2-es sportautót... :)

2012.02.07. - Kedd (ötödik műtét)

Azt tudtuk, hogy lesz még egy műtétem, mert a kézfejemen ki kell cserélni egy darab bőrt. Hétfőn mondták, hogy kedden meg is műtenek, aztán a hét közepén haza is engednek. Ez volt az igazán jó hír :)

Kedd reggel a viziten mondták, hogy kicsit késni fognak, mert van egy sürgős műtét még előttem, úgyhogy reggelizhetek, de déltől már sem inni, sem enni nem szabad... így is történt.

Valamikor 5-6 óra körül jöttek értem és vittek a műtőbe.

Ezúttal már nem varázsoltak a karommal, csak felmásztam az asztalra, megkaptam az altatómat és kész... nem is volt hosszú a műtét, talán 1,5-2 óra lehetett.

Utána megint irány a keltető, 1 óra várakozás, majd vissza a szobába.

Este még bejöttek hozzám, mondták, hogy minden rendben, szépen alakul a kezem, nincs új elhalás, sem fertőzés. Másnap (szerdán) haza is engednek...

Szerda

Volt még egy gyors kötözés, kaptam új szerkezetet a kezemre, hogy tudjak tornázni. Mehettem Linda-hoz beszélgetni egy órát, majd rendeltek nekem taxit.

A taxi úgy működik, hogy ha a kórház rendeli nekem, akkor csak egy jelképes összeget, 100 Kr-t (kb. 3.200 Ft) kell fizetnem, a többit a kommun fizeti. Nem mindenki jogosult rá, de nekem azt mondták, hogy nem lenne jó, ha tömegközlekednék a friss sebemmel, főleg -10 fokban.

A következő kötözésre hétfőn (2012.02.13.) kellett menni, Gyula vitt el rá.


Legközelebb az itthon töltött napokról lesz szó, illetve arról, hogyan fogadtak a cégnél, milyen papírmunkát kellett elvégezni, mire lehet számítani. Aztán már remélem csak a jó és szép dolgok jönnek... :)

Szép napot és csak óvatosan!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése