2012. szeptember 8., szombat

Apró örömök

Az elmúlt egy hétben nem sok minden történt. Ami mégis, azok jobbára apróságok, viszont kellemes, az ember lelkét boldogabbé tevő dolgok voltak...

Termelési igazgató, Ralf

Történt az egyik nap, hogy jött Ralf és szokásához híven kérdezte, hogy minden rendben van-e? Szintén szokásomhoz híven igennel válaszolok. Aztán jött a számomra váratlan dolog, jól meg lettem dícsérve, hogy milyen ügyes vagyok, velem soha, semmi baj nincsen...
Ha tudná, hogy azért néha van, de azt házon belül - Gyulával - megoldjuk és ezért nincsen róla tudomása a vezetésnek... bár abban igaza van, hogy selejtet még mindig nem sikerült csinálnom, ami gond volt és esetleg Tim után javítani kellett, azokat pedig megjavítgattam...

Nagyon jólesett, főleg egy magasbb rangú főnöktől, hogy elismerte a munkámat... ez fontos, szerintem! Illetve inkább úgy fogalmazok, hogy nem a dícséret a fontos, hanem az, hogy ne az én általános iskolai tapasztalataim ismétlődjenek meg, miszertin ha az ember dolgozott és kihajtotta a lelkét is, akkor az volt a normális és az ettől eltérő dolog volt a rossz, büntetendő. Most ha nem dolgozom rendesen, akkor nem megszidnak, hanem nem dícsérnek meg... ez sokkal emberbarátibb rendszer, szerintem. De nyilván okkal alakult ki a magyar oktatási rendszerben; pontosabban csak az Erkel Ferenc Zenetagosatos Általános Iskolában, a Vajda János Újreál Gimnáziumban és az UMSzkI bizonyos tanáraiban ez a fajta büntető szemlélet, mert már iskolába nem jártam, a főiskola pedig már másról szólt...

Szombaton voltam túlórázni, mert Norcy Magyarországon volt és mit csináljak otthon egyedül? Inkább pénzt keresek, abból sosem lehet baj :)

Nap vége felé (5-től 14:30-ig dolgoztam, ennek a vége felé :) ), jött Rickard és elégedetten konstatálta, hogy az aznap elkezdett munka hamasan befejeződik... ez azért érdekes, mert hivatalosan 10 órám lett volna rá, de átállással és állítgatásokkal együtt 7 óra alatt megvolt. Itt is elhangzott egy dícséret, a héten már a második... most kellene felmondanom, innen már csak lefelé vezethet az út :)

Munka után haza és takarítás, mert ha egy legény lakik egy lakásban egy Muffinnal egy hétig egyedül, akkor bizony egy kevés kosz halmozódik fel :) Ennek valami kvantummechnikai oka lehet, de eddig még nem sikerült megfejtenem, hogy pontosan micsoda :)

Norcy egy hét után végre hazajött! Ez nem is annyira apró öröm... :)

Hétfőn hazafelé menet az egyik kertben ilyen kellemes látvány fogadott:



Valóban nem látszik jól, de egy fára szereltek fel kék színű égőket. Nagyon jól néz ki!

Mikor pedig hazaértem, ez a látvány fogadott a konyhában:



Balról jobbra haladva: Kaliforniai paprika (piros és sárga), uborka és lilahagyma. Kaszinó tojás, kolbász és sonka. Pirítóskenyér, vaj és tea...

Kell ennél fantasztikusabb vacsora a megfáradt dolgozónak?

A háttérben pedig egy Lego-Adventi naptár látható... :)

És egy kis Karácsonyi díszítés... most már van világító dolog is az ablakban... ez itt hagyomány, úgyhogy mi is csináljuk...

Másnap - Kedden -, munkában az első szünetben akadt egy kis gondom a géppel, hívtam Rickardot, aki megoldott a problémát, amit mint kiderült én okoztam :), de ezzel elment a szünet. Miután végeztünk hívott, hogy menjek szünetre, mert az jár... nem mentem, mert így is kiesett egy kis idő a munkából, azzal nem jut előre senki, ha még szünetet is tartok... szemmel láthatóan szimpatikus volt neki ez a megmozdulásom, pedig nem ezért csináltam... enni tudok a gép mellett is, annak nem sok értelme van, hogy üljek az étkezőben egyedül és egyek, nem?

A második szünetben valamiért a szokottnál többen voltunk. Letettem a maradék ennivalómat és lementem kávéért. Mikor visszaértem már csak az én helyem volt szabadon és akkor jött éppen Gyula... gondoltam ha már egy szünetet kibírtam a gép mellett, akkor menni fog másodszor is, így felkapta a cuccomat és mondtam Gyulának, hogy "Sit här!"
És jött a meglepetés, többen, egyszerre szóltak utánam, hogy jöjjek vissza, cisnálnak nekem helyet. A svédek kicsit összébb húzták magukat, így odafértem én is az asztalhoz... hihetetlnül jólesett, úgy éreztem emberszámba vesznek... igaz, folyamatosan ezt érzem, de azt már tudjuk, hogy ez csak egy elképzelt valóság, valójában vérszomjas, idegengyűlölő, lenéző, kétszínű, képmutató emberek között dolgozom...

Mondhatnám azt is, hogy a történetünk szereplői kitalált figurák, mindennemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve... ;)

Norci egyik nap egy mézeskalács házikót is csinált a Karácsonyra való tekintettel, íme:



Itt már látszik a "gyertyatartó" is... alakul ez az ünnepi hangulat! :)

Mai ünnepek a világban (mert miért is ne; by WikiPedia):
AIDS-ellenes világnap;
A békéért bebörtönzöttek nemzetközi napja;
A magyar rádiózás napja;
Románia nemzeti ünnepe A Nagy Egyesülés Erdéllyel (1918) évfordulója;
Közép-afrikai Köztársaság nemzeti ünnepe;
Csád: a szabadság és a demokrácia ünnepe;
Makaó: nemzeti emléknap;
Angola: Az úttörők napja;
Bissau-Guinea emléknap (Mocidade napja);
Libéria: emléknap;
Portugália: nemzeti emléknap (az ifjúság napja).


Az Úr 2011. esztendejének Álom havának 1. napján,
egy álomvilágszerű Svédország, képzeletbeli településén írott e bejegyzés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése