2012. szeptember 8., szombat

A költözés (autóval)

Ez is eljött, végre! Már legalább 20 éve vártam ezt a pillanatot és végre eljött! El sem hittük / hisszük!

Az útvonal

Erdőkertes – Budapest – Győr – Bécs – Regensburg – Lipcse – Berlin – Sassnitz (kompra szállás) – Trelleborg (kompról le) – Helsingborg – Jönköping – Norrköping – Stigtomta – Bettna

Összesen 2.087 km (a kompozást leszámítva természetesen)

Azért ezt az útvonalat választottuk, mert korábban már jártunk a cseh autópályán, ami felér egy emberkínzással + lett volna egy hosszabb szakasz, ami nem is pálya, hanem valami szörnyűség. Így a cseh és szlovák matrica árát is megspóroltuk, ami kb. 10 liter üzemanyag ára (160 km kb.). Így már relatív nem is hosszabb az osztrák útvonal annyival és ha hozzáveszem, hogy az M1/M7 szakasztól Sassnitz környékéig végig autópálya van, nincsen falvak, akkor még inkább megérte a kitérő.

Nem elhanyagolható szempont volt az sem, hogy Muffint nem szeret utazni... ezt a nem-szeretetet nem akartuk tetőzni azzal a pocsék autópályával, ami a cseheknél van, pláne nem, hogy még fizetni is kell érte. Erősen nem éri meg kategória...




Az utazás

Mint eddig minden autós utazásunk, ez sem úgy indult, ahogyan elterveztük. Pedig majdnem mindennel számoltunk. Az autó rendbe lett hozva - külön köszönet érte Oroszi Zsoltnak, aki két éven át istápolta az autót és most is felkészítette az útra -; váltottunk pénzt; terveztünk útvonalat; Muffint is felkészítettük (azt hittük :) )... elvileg minden rendben kellett legyen. Egy dologgal nem számoltunk: velem.

Terveztünk egy kedd délutáni pihenést (alvást), hogy bírjam rendesen az első 1.000 km-t Lipcséig egyhuzamban. A távolság maga nem nagy, a megtételhez szükséges kb. 9,5 – 10 óra sem. Akkor nem is, ha nem este 8-kor indul az ember illetve tud előtte aludni egyet. Ez nekem nem sikerült. Nem tudom miért, biztosan feszült voltam... így jártunk, időhöz voltunk kötve, mindenképpen indulni kellett.

El is indultunk, ahogyan az tervben volt. Veresen megvettük a magyar autópálya matricát, Mogyoródnál felmentünk az M3-asra és irány Svédország!

Mosonmagyaróvárnál megálltunk osztrák matricát venni, utolsó pislantás az országban - a benzinkúton a WC-s néni jól át is vert miket, de már nem akartam vele vacakolni, mert el akartam végre felejteni mindent -> fizetős WC, volt 2 Euro-s érménk, felváltotta, adott érte 300 Ftot (összesen :) ). Akadjon a torkán az a nyalóka, amit a hasznon vett -> jellemző ez a mentalitás, azt hiszem.

Itt megtankoltuk az autót ismét (tankoltunk egyet Veresen is), 193,3 km alatt 10,5 liter üzemanyag fogyott, ami – betartva a Mondeo Club Hungary, www.mondeoclub.hu ajánlását ;) a sebességre és guminyomásra – 5,42 l-es átlagfogyasztást eredményezett. Ez boldogság! :)

A határon érzékeny búcsút vettünk Magyarországtól, majd tovább indultunk Ausztria felé.

Valahol az osztrák - német határ környékén, még az osztrák oldalon megálltunk, hogy aludjak pár órát, mert a délutáni alvás kimaradása miatt nem voltam annyira fitt. Ez valamikor hajnal 1 és 2 között történt. Találtunk egy remek kis kamionos parkolót, megálltunk, elhelyezkedtünk – bár a sok holmi miatt nem túl kényelmesen – és megpróbáltunk aludni. Időnként, 20-30 percenként az egyik közelben parkoló kamionnak bekapcsolt valamije és úgy 5-10 percig szólt. Öröm volt :)

Ezen a szakaszon már kicsit jobban siettem, a 110-es tempó valahogy nem az igazi :) Ezen a szakaszon a fogyasztás 6,48 lett (403,7 km és 26,17 l tankolt gázolaj).
Változatos osztrák autópálya

Miután aludni nem sokat sikerült, valamikor 5 óra felé tovább indultunk, hogy odaérjünk Lipcsébe 10-re.

Most valamivel jobb volt vezetni + a tudat is jobb volt, hogy már csak párszáz km van hátra.

Délelőtt valamikor 11 óra körül értünk Lipcsébe. Megint megtankoltuk az autót, az utolsó szakaszon 6,72 volt a fogyasztás. Egyre jobb :) Biztos egyre jobban untam a vezetést, nem volt túl változatos a táj, bár a német autópálya tetszett, csak kihasználni nem tudtam :(

A szállást is simán megtaláltuk – Hotel Stern, Leipzig. Azonnal át is vehettük a szobát (előre szóltunk nekik, Ők pedig rábólintottak – csak most és csak nekünk lehet ilyet.). Nagyon nem beszéltek angolul, Norcy próbálta németül, de attól is meg voltak zavarodva. Ki érti? :)

Bár nem szóltunk előre, hogy jönni fog Muffintosh is, szó nélkül vihettük a szobába. Ez volt Muffintosh életének egyik legboldogabb pillanata, mert nagyon megszenvedte az utazást. Nem tudott aludni, nem evett és a 10 óra azért nem kevés. Főleg egy törpenyúlnak nem. Ahogy kiengedtük azonnal rohant az ágy alá, ki sem akart jönni jó ideig :)
A kevésbé kellemes része az volt a dolognak, hogy bár érezhetően a legjobb szobát kaptuk a pihenésre (legszélső, emeleti), mert tudták, hogy pihenni fogunk és azonnal megyünk is tovább, mégsem sikerült pihennünk. Nekem legalábbis. Nemhogy aludni nem tudtam - csak mindössze 2 órát -, de még az sem ment, hogy csukott szemmel feküdjuk. Így eddig a pillanatig kedd reggeli érbedés óta összesen 4 órát aludtam (2-t az autópályán, 2-t Lipcsében) + vezettem 10-t. Nem voltam már olyan jó állapotban :)

A tervezettnél valamivel korábban indultunk tovább, mert nem volt értelme maradni. Muffin is evett egy keveset végre, ettől megnyugodtunk. Irány Sassnitz, mert az jó, mert az szép, mert úgysem látunk belőle semmit az éjjel, de legalább a komp onnan indul az Újhazába ;)

Az út a már megszokott, unalmas, autópályás szakasz volt. 2*3 sáv német autópálya, korlátozás nélkül (itt ott, mert azért ez sem mindenhol igaz). Itt jött először az ötlet, hogy rangsorolni kellene az autópályákat, amikkel eddig találkoztam, mert miért is ne? 1.500 km után már az ember mindent megtesz, hogy ne unatkozzon :) Sassnitzig az út egészen kellemes volt, voltak olyan szakaszok már a vége felé, ahol középen sövény, 2*2 sáv, az út két szélén erdő és a félhomályban olyan volt, mint egy kellemes, zöld alagút :) Ez adott némi színt az útnak, már nem volt olyan nagyon unalmas. Észak felé haladva a hőmérséklet folyamatosan csökkent, Sassnitz-ban már csak 7 fok volt.

Sassnitzban a GPSre hallgatva felmentem egy felüljáróra, amire nem kellett volna :) Egészen addig semmilyen hibát nem vétett a jó öreg iGo, de most csúfosat hibázott (nem is volt igazán hiba, mert az út ott volt, csak le volt zárva :) ). Nem volt frissítve már kb. 2 éve, tehát lehet mégiscsak én voltam a ludas a dologban :) Mindegy, végre megtaláltuk a kompot, beálltunk a sorba és vártunk. Már nagyon készen voltam, szédültem, remegett kezem-lában, olyan érzés volt, mintha tudatmódosított állapotban lennék (igen, alaposan beszívva ;) ).

Végre itt a komp! Érdekes volt, még nem utaztunk ilyenen. Az alsó szinten !vonatsínek! voltak, a szárazföldről begördültek a vonatok a kompba...
Végre betessékeltek minket is. Beálltunk a helyünkre, kivettük Muffint és megkerestük a szállásunkat - béreltünk kabint 30 EUR-ért. Nagyon kellemes volt, csak bolond módon az alsó szinteken kértem szállást, mikor a felső szinteken is ugyan ennyi lett volna. Így a gépház fölött voltunk, ami elég zajos és vibrálós volt. Muffin sem tudott sokat pihenni és mi is csak 4 órát aludtunk. Reggel a személyzet keltett mindenkit, ez is öröm volt.
Nincs is annál szebb, mikor az ember az igazak álmát alussza kimerülten egy strapás nap után, aztán hajnalban arra ébred, hogy egy német "matróz" rányitja az ajtót és kellemes, lágy hangon közli: "Guten Morgen!" Mondott még valamit, de azt egyrészt nem értettem, másrészt minden bajom volt a hajnali német szó hallatán... ez embertelen! :)

Összeszedtük magunkat, felmentünk a fedélzetre (vagy nem tudom hová, nem tudok hajóul - elnézést PéZé! ;) ). Éppen láttam, mikor megérkeztünk az Újhazába és kikötöttünk. Nem semmi élmény volt, egy álom megvalósulása!
Ilyen érzés lehetett meglátni a Liberty Statue-t az ír és olasz bevándorlóknak is annak idején. Nekünk a Scandlines óriás kompja jutott és a trelleborgi kikötő, de az érzés ugyan az :)



Partot éréskor még aggódtunk, hogy mit fognak szólni a svéd határőrök a sok cuccunk miatt, de nem láttunk egyetlen határőrt sem. :) Némileg könnyebb dolgunk volt, mint az előző bekezdésben említett íreknek és olaszoknak :)

Itt még várt ránk egy kellemes 550 km, jórészt autópályán (végig az E4-esen Helsingborg-tól Nyköping-ig). A "kellemetlen" része a dolognak az, hogy majdnem végig 110 km/h a korlátozás a pályán és az utolsó 200 km-t már 1.800 km megtett távolság után nem nagyon akarja az ember 2 órásra húzni, inkább kipróbálná, hogy mennyi a kis TD Mondeo végsebessége. Persze nem tettük. Jobban aggódtunk viszont Muffintosh miatt, mert eléggé rosszul nézett már ki. Nem evett, nem csinált semmit, csak gubbasztott :( Megálltunk egy Mekinél, kicsit pihentettük, de semmi eredménye nem volt, ezért úgy döntöttünk, hogy minél gyorsabban érjünk Bettnába, hogy pihenhessen... Nagyon ekkor sem siettünk, csak annyival mentem, mint néhány svéd aszfaltbetyár (kb. 130-al :) ). Ezért kint már jogsielvétel jár, azt hiszem :)

Közben tankoltunk is egyet, 569,5 megtett km után 34,72 l-t, ami kb. 6,1-es átlagfogyasztás. Az utolsó szakaszt már nem mértem meg, mert nagyon nem volt kedvem még tankolni egyet, de azt leszámítva 6,27-es átlag jött ki megpakolva, végig pályán 110-120-130-as tempóban (óra szerint). Szerintem rendben van...

Végül valamivel délután 1 előtt megérkeztünk Bettnába. Minden élt, mindenki örült, csak Maffintosh volt kicsit elatyátlanodva :)
Azóta persze tökéletesen rendbe jött, rossz, mint régen volt :)

Az idő kellemes, süt a nap, csicseregnek a szarvasok, legelésznek a madarak... vagy valami hasonló :)

Azt kijelenthetem, hogy ezt a távolságot nyúllal, ennyi idő alatt, ennyi holmival SOHA többé nem fogom megtenni! :) Iszonyatos - rettenetes - borzalmas! De legfőképpen kicsit hosszú és picikét unalmas :)

Üdvözlünk mindenkit Svédországból!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése